Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A máramarosi Kunigunda-monda kérdései
korszerűbb aknás sóbányászatot a Krakkó környéki sóbányákban, illetve egész Lengyelországban. A legenda lengyel változatai között található olyan is, amelyik azt mondja, hogy Kunigunda Magyarországon bedobott gyűrűjét nem a bochnyai bányában, hanem az első bányászat alkalmával valamelyik wieliczkai bányában találták meg. A legenda lengyel változatai egyértelműbben azt fejezik ki, hogy a magyar királyleány, Kunigunda hercegnő, egy korszerű művelésű sóbányát szerez Magyarországon Lengyelországnak, és hogy a lengyel sóbányákban elterjeszti a fejlettebb magyar sóbányászati módot: az aknás, ékekkel és csákányokkal lefejtett sótömböket (bálványokat) felszínre hozó bányászatot. Nyilvánvaló, hogy mind a sóbánya megszerzésével, mind pedig a korszerű sóbányászati módszerek elterjesztésével nagy szolgálatot tett Lengyelországnak. Mindez méltán növelte népszerűségét a lengyelek körében és nagymértékben hozzájárult a már akkor erős magyarlengyel barátság, mondhatni testvériesség fenntartásához, fokozásához. Ezzel a tevékenységével Magyarországnak is hasznára volt, mert a máramarosi sónak megnyitotta észak fel az utat, Lengyelországban piacot teremtett a magyar sónak. Ami pedig a legenda elemzését illeti, találkozunk benne néhány folklór kérdéssel is. Az első kérdés az, hogy a legenda milyen eszközöket vesz igénybe ahhoz, hogy Kunigunda elvégezhesse azt a csodát, hogy a Magyarországon aknába dobott gyűrűjét pár év múlva Lengyelországban találják meg. Mert nyilvánvalóan csodáról van szó. Csodát pedig csak az tud tenni, vagy az lehet csoda részese, akit erre életszentsége alkalmassá tesz. Nos, Kunigunda életszentségben élt; már világra jöttekor csodát tett. A legendák azt beszélik róla, hogy közvetlenül megszületése után, azon pillanatban, érthető szavakkal dicsőítette „a mennyek királynéasszonyát". Apja, IV. Béla sietett is tudatni az esetet a pápával és az udvari urakkal. Neveltetése a kegyes, vallásos szülőknél, a családi körben, ugyancsak kegyességre buzdító, jó cselekedetekre ösztönző, életszentségre nevelő volt. Gyerekkora óta gyakorolta az alamizsnálkodást, s ami a legfontosabb, a szépséges királyleány már kora ifjúsága óta az életszentségre törekedett, szüzességi fogadalom tételén és megtartásán gondolkodott. Az engedelmesség erénye vitte rá, hogy szülei akaratának megfelelően, amiben nem kevés politikai érdek is meghúzódott, 14 éves korában eljegyezze magát Boleszláv herceggel. Az eljegyzés azonban sem a kor felfogásában, sem
