Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Néprajzi adalékok a daru szimbolikájához, címerben való megjelentetéséhez

A veszekedést kívánó legény ilyen nótával bőszítgette vetélytársait: „ Gyertek ide darutollas legények, Hej, de ha mertek! Hadd tudja meg a babám, Ki a legény a csárdában igazán. " Szűcs Sándor aztán még a darutollak árusításával, a darutollak „ápolásával", viselési módozataival foglalkozik, hangsúlyozva, hogy a darutollak, mily nagy becsben voltak, hogy drágák voltak s mily nagy mértékben, mily jellegzetesen voltak „státus-szimbólumok" a legénység, általában a tetterős, egészséges férfiak számára. És itt elérkeztünk ahhoz, hogy a darutollról, mint szimbólumról beszélve, magáról a dámról is, minijeiről, szimbólumról szóljunk. Mielőtt azonban erre térnénk, szükséges a damt az idézett leírások, ismertetések alapján jellemeznünk, különös figyelemmel azokra a tulajdonságaikra, amelyek alkalmasak arra, hogy a dam jel, jelkép, azaz szimbólum lehessen. Ezek szerint a dam vándormadár, de hűséges vándormadár, mert mindaddig, amíg a kérdéses területen az életfeltételei megvoltak, rendszeresen visszatért. Itt költötte ki tojásait, itt nevelte kicsinyeit az önálló életre, az előttük is álló hosszú útra. Itt éltek-fészkeitek és vonultak vissza pihenni a félreeső, nehezen megközelíthető helyekre. Közösségben éltek, a közösség több vonatkozásban is kialakította a maga közösségi szokásait, mondhatnánk „intézményeit". Széleskörben ismert, hogy a darvak hosszú éket alkotva, közösen repülnek, szigorú rendben követve az ék élén repülő vezérdarut. Azt is tudjuk, hogy saját közösségüket, a közösség nyugalmát, békéjét, biztonságát következetesen védik. A szabadságot mindennél többre becsülik, felnőtt damt csak nagy nehezen lehetett „befogni" s ha mégis, akkor háziasítása, megszelídítése nagyon nehezen ment. Ezért aztán a darvászok a fiók darvakat szedték össze a költőfészkekből - ha tudták - és nagy gonddal felnevelték őket. Azt is elmondhatjuk, hogy mind a szelídített darvak mind pedig a nevelt darvak ugyanolyan hűségesek voltak új közösségükhöz, környezetükhöz (hiszen az nem csak darvakból, hanem különböző baromfiakból, állatokból, de legfőképpen a gazdából, a gazdasszonyból, a gyerekekből állt) mint a vad darvak a da8 Uo. 82.