Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Egy fűzérradványi ház

tözöttekből senki sem költözött vissza. A létszámleépüléssel párhuzamosan és azzal szoros kapcsolatban a meglévő régi és új intézmények is felszámolódtak. Nemcsak a kisvasút szűnt meg, hanem a kastély-kórház is többszöri átalakulás után megszűnt és napjainkig elhagyatottan, lakatlanul, pusztulásnak kitéve állt. De megszűnt az iskola is, sőt az ifjúsági tábor is végromlásra jutott sőt a református egyház is, a hívek számának tragikus csökkenése következtében odajutott, hogy lelkésze nyugdíjazása után megszűnt anyaegyház lenni, lelkészi állását nem tudták betölteni. Az elvándorlás az 1980-as évek derekától lépett tetőfokára és párosult a házasságkötések, de még inkább a születések tragikus csökkenésével. Mindennek következtében 1990-ben községünknek már csak 429 lakosa volt. Az 1828. évi lakosságszámnak mindössze 87,9%-a.

31 Az üresen, lakatlanul álló házak nemigen találtak gazdára, némelyiknek évekig üresen kellett állnia, kitéve a leromlásnak, mígnem nevetségesen olcsó áron el nem keltek, nem vette meg őket valami alföldi, többségükben debreceni ember, pihenés, esetleg gyógyulás (Radvány mint gyógyhely, a kastélyban évekig működő tbc-kórház révén vált ismertté), a szép és egészséges táj turisztikai bejárása, megismerése céljából. A kilencvenes évek elejére esik Fűzérradványnak, mind üdülőhelynek felfedezése, amit az önkormányzat is szerencsésen felismert és a község felemelkedése egyetlen útjának értékelt. Ennek a „fejlődési menetnek" az érdekében az ökormányzat, rendkívül rossz anyagi helyzete ellenére is, sokat tett. Mindenek előtt azzal, hogy megépítette a vízművet, egészséges vízzel látta el az egész falut. Rendbe tette az utakat, az utak szélén szép kivitelezésű szemétládákat helyezett el, a középületeket felújította, s ami a legfontosabb: szívesen fogadta a házvásárlókat és jelentős mértékben megkönnyítette a megvásárolt házak rendbetételét, folyamatos karbantartását. Most pedig legutóbb bevezették a gázt, ami ugyancsak csábító az itt pihenő, itt kiránduló, szabadidejüket itt töltő embereknek, de természetesen a falu ittmaradt, megmaradt lakosságának is. Ez a felismerés eléggé későn, voltaképpen csak a 80-as évek második felében vált itt társadalomépítő erővé, törekvéssé. Hiszen az 1975-ben kiadott Magyarország útikönyv ötödik, átdolgozott kiadásában idevonatkozóan már ezt olvas31 Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára 9. Borsod-Abaúj-Zemplén megye. 1996. i. m. 140.