Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Egy fűzérradványi ház

A füzérradványi Fő u. 12. számú házastelek A Fő utca 10. számú hosszúház hátuljának cseréptetőre vett hidasa (disznóólja). Az eresz- képe. A kőfal vakolatlan, az ereszről lecsorgó ről lecsorgó víz felszívódásának megakadályo- víz felszívódásának megakadályozására épített zására épített cement padlókkal és a leguruló cement padlókkal és a leguruló víz gyors víz gyors elvezetésére szolgáló cement vályúval elvezetésére szolgáló cement vályúval. Visszatérve ismét a házhoz, ahol is a képeken is ellenőrizhető módon, azt láthatjuk, hogy az 1990-től lakatlan épület viszonylag jó állapotban, épen volt, van. Azt is láthatjuk, hogy az elég tágas háromosztatú kőházból vált épületünk előbb az udvarról külön bejárattal bíró konyha majd pedig a terjedelmes, ugyancsak az udvarról nyíló kétszárnyú ajtón keresztül megközelíthető istálló hozzáépítésével, azt követően pedig egy, az istállóhoz toldott, a ház homlokzatánál nyitott szín hozzátoldásával, sajátos, a hegyközi népi építészetre jellemző hosszúházzá. A konyhánál meg kell említenünk, hogy 1938-ban, vagy 39-ben a nagyméretű konyhából egy egyszerű, egyajtós közfal felhúzásával éléskamrát alakítottak ki. Az istállóban pedig ma is megvan, a deszkamenynyezet közepe táján az a nagy deszka kürtő, ami a szénapadlásról - lényegesen megkönnyítve az etetést - szénaledobálásra szolgált. Az istálló ajtaja fölött álló szénapadlás-feljáróról már esett szó. A színről azt kell elmonda-