Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A Berettyó-völgy középkori települési-közlekedési- és árucsereviszonyai

délnyugati irányú. Vedresábrány a Berettyó-völgy közlekedésének és így árucseréjének is lényeges láncszeme volt. Összegzésül - a fenti adattári részre is hivatkozva - azt állapíthatjuk meg, hogy a Berettyó-völgy falvai a gyepük itteni felszámolása után, a XI-XII. században települtek. A Berettyó-völgy nagy része eredetileg királyi birtok (várbirtok) volt, amin a feudalizálódás előrehaladásával, a XII-XIII. században nagy családok osztoztak. Két jelentős uradalom is kialakult a vidéken, a margittai és az adorjáni. A Berettyó-völgy önálló kistájnak is vehető. A Réz-hegységben eredő Berettyó előbb szük, majd egyre táguló, mind szélesebb és szélesebb völgyben Szalárdnál éri el az Alföldet és Bakonszegnél veszett el a Sárrétben. A Berettyó-völgy voltaképpen ártér, a számtalan ágra bomló, nagy kanyarulatokkal folyó, több kisebb vizet felvevő Berettyó rendszeresen elárasztotta a a falvak határait. A falvak határaiban nagy volt a vízjárásos terület, a vizes rét, a nádas, a mocsár. Minden Berettyó-völgyi településen fontos foglalatosság volt a halászat, rákászat, a csíkfogás. Ettől függetlenül a mezőgazdasági kultúra is fejlett és virágzó volt. A kisterületű szántók a falvak közelében lévő, a völgyet szegélyező hegyek, illetve dombok aljában, a magasabb fekvésű, víztől nem járt területen alakultak ki. A Berettyó jobb, azaz északi oldalán települt falvak életében jelentős volt a szőlőmüvelés is a hegyek, dombok, alacsony hátak délre néző oldalain. A Berettyó-völgy falvaiban sok szarvasmarhát tartottak, a réteket legeltetéssel hasznosították. A Berettyó-völgy települései főleg a folyó jobb oldalán keletkeztek, utcás települések, az utcák párhuzamosak a Berettyóval, azaz végeredményében kelet-nyugati irányúak. így, a Berettyóval párhuzamosan alakultak ki a völgy útjai is a falvakat egyenként összekötő ösvényekből, utakból. A jobb, a Berettyó északi oldalán az ott települt falvak jelentőségének megfelelően, az ottani utak fejlettebbek, mint a bal, a déli oldalon levők. Az északi utak Újfaluba, a déliek Szentmártonba tartottak, ahol a két helység között fontos, a Berettyó folyó leglényegesebb átkelőhelye (rév, híd) alakult ki. Az itteni átkelőhely fontosságát fokozta, hogy itt keresztezte a Berettyó-völgyből jövő kelet-nyugati utat a Gyula, illetve Szeged felől jövő és Debrecenbe, Kassára tartó déli-északi útvonal. A Berettyó-völgy útjainak iránya alakította a helyi árucserét is kelet-nyugati irányúvá és tette Újfalut, illetve