Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A katonacenti

A katonacenti „használata" nem régi keletű. Mindenképpen összefüggésben van az általános hadkötelezettséggel, illetve azzal a korral, amióta meghatározott időre vonultatják be a fiatalokat; három, illetve két évre. Az első világháború előttről alig ismerik, a két világháború közt szórványosan volt rá példa, általánossá a második világháború után, mondhatni napjainkban vált. Területi elterjedését tekintve nem lehet különbséget tenni hazánk különböző részei között, nagyjából minden helyen egyforma intenzitással ismerik és használják. Eredetéről elmondhatjuk, hogy elsőnek az értelmiségi származású kiskatonák közt terjedt, majd az iparos, illetve munkásfiatalok közt hódított tért és legvégül a parasztszármazású kiskatonák vették át és tették magukévá a katonacentit. A katonacenti játékos figyelmeztető, voltaképpen kalendárium. Mint játék az úgynevezett visszaolvasó (számoló) játékok közé tartozik. Legközelebbi rokona az iskolai vakáció-várást jelző, egyre bővülő, növekvő, tehát nem visszafelé számláló jellegű táblai felirat. Mint köztudott, először egy felkiáltójel jelenik meg az iskolai táblán (!), másnap egy betű kerül a felkiáltójel elé: Ó!, majd IÓ!, aztán CIÓ!, ÁCIÓ!, KÁCIÓ!, AKÁCIÓ!, VAKÁCIÓ lesz végül a teljes felirat. A legtöbb pedagógus megtűri ezeket a táblai feliratokat, sőt olyanok is akadnak, akik ösztönzik a tanulókat a feliratok elkészítésére. Ismeretesek viszont olyan tanítók, tanárok is, akik letöröltetik ezeket a feliratokat és nem engedik, hogy tanítványaik ezzel foglalkozzanak. Azt olvassák ki belőle, hogy a tanulók nem szeretnek iskolába járni, alig várják, hogy „kitörjön" a vakáció. Vagyis, a táblai feliratokat nem tűrő nevelők és a katonacentit nem jó szemmel néző, sőt tiltó tisztesek és tisztek egy és ugyanazon indokból viseltetnek elutasítólag velük szemben. A katonacenti lényegét tekintve méginkább beletartozik az úgynevezett „visszafelé olvasó ráolvasások" körébe.

1 A visszafelé olvasó ráolvasások népes családjában Diószegi Vilmos bizonyos rendet alakított ki, nyolc típust különített el egymástól.

2 Diószegi osztályozásába a katonacenti, minthogy nem ráolvasás, azaz szövegrésze, hangzóanyaga nincsen, 1 SZENDREY Zsigmond: Ráolvasóink eredetének kérdéséhez. Ethnographia LIII. (1942.) 105112. - Vö.: BARNA Gábor: Állatgyógyítás visszafelé számoló ráolvasással. A Jász Múzeum Jubileumi Évkönyve, 1974. Jászberény, 1975. 189-210. 2 DIÓSZEGI Vilmos: „Visszafelé számoló" ráolvasások. Néprajzi Közlemények II. (1957.) 34. sz. 162-172.