Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

A polgárosodás és eredményeként a városiasodás nagyon nehezen indult meg. Főbb állomásai ezek voltak: 1870-ben elvégzik a tagosítást, ami a mezőgazdaság továbbfejlődésének (benne a kertgazdálkodásnak, szőlő- és bor-, illetve gyümölcstermelésnek vetette meg az alapját; 1890ben elkészült az új, monumentális megyeháza. Az Alpár Ignác tervezte megyeházával közel egyidőben épültek meg a különböző megyei intézmények (például kórház) épületei, a polgári iskola. 1896-ban készült el a Pákéy Lajos tervezte késő barokk stílusú, nagyméretű római katolikus templom. A polgárosulást nem nagyon segítette elő a város lakosságának számbeli növekedése. Egészen a századfordulóig a lakosság csak a közigazgatási alkalmazottak, tisztviselők, a különböző foglalkozású értelmiségiek (például orvosok) beköltözésével emelkedett némiképpen. A lakosság létszáma 1869-ban 1716 fő volt. 1880-ban 1958, azaz 11 év alatt a lakosság létszáma 242 fővel gyarapodott. 1890-ban egy nagyobb betelepülési hullám eredményeként 2421 volt a lakosság száma. Még nagyobb szabású volt az 1890 és 1900 közti évtized szaporulata. 1900-ban a városnak 3352 lakosa volt; az évtized növekedése tehát 1131 fő volt. Az 1910. évi népszámlálás dicsőszentmártoni adatait részletesen ismertetjük, mert az adatokban szépen tükröződnek azok az etnokulturális folyamatok, amelyeken Dicsőszentmárton 1860-1900 között átment. Dicsőszentmárton rendezett tanácsú városnak a területe 3590 kat. hold. Népessége 4405 polgári és 12 katonai főből állt, azaz 4417 volt. Közülük 5 fő külföldi honos volt és a népszámláláskor 61 fő tartózkodott külföldön. Nemek szerint csoportosítva a lakosságot: 2181 férfi mellett 2236 nő élt Dicsőszentmártonban. Latin szertartású katolikus (azaz római katolikus) volt 742 fő; görög szertartású katolikus (azaz román görög katolikus) volt 1172 fő; református 1210 fő, ágostai hitvallású evangélikus 93 fő; orthodox (azaz román görög keleti) 67 fő: unitárius 729 fő és izraelita 404 fő volt. Nagyon érdekes etnokulturális következtetéseket vonhatunk le a nyelvi megoszlás adataiból. Dicsőszentmárton 4417 fő lakosa közül 1900-ban magyar anyanyelvű volt 3210 fő. Német anyanyelvű volt 118 fő; szlovák anyanyelvű volt 7; román anyanyelvű volt 957 fő; horvát anyanyelvű volt 2 fő és egyéb anyanyelvű (például cigányok önnény, lengyel, bolgár, cseh stb.) 122 fő volt. Az összlakosság (4417 fő) 98%-a, 4056 fő tudott magyarul. írni és olvasni tudott 2487 fő, azaz durván számítva a lakosság fele írástudatlan volt. A városban 687 ház volt. Közülük 413 kőből vagy téglából épült; kőből vagy téglából készült alapon vá-