Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

„az a betyárílet is olyan vót, amilyen, nem tuggya aszt senki, nohát e van evve a vasfüve is. Ha bevágta vagy fűszte is a markába, hát benne vót, oszt úgy ílt vele, de inkább a vót a akkó is, hogy írtak errü, oszt óvasták szíltibe-hosszába, mer írdekes vót, asztán továbbmonták. A vigin má aszt se tutták, hogy mit beszílnek, csak monták tovább a dogot. A betyárokkal mindenki rokonszenvezett, azírt is írtak rúluk annyit még má mostan is, nem hogy rígen. Na, osztán innen van ez a nagy hír errü a vasfürű. ín is óvastam má errü, oszt akár hittem, akár nem, hát úgy vót, amit sokszó mondanak hát a lesz az igaz. Errü a vasfűm is má annyit beszíltek a nípek, meg írtak a könyvek, újságok, hogy valóság lött. In is aszondom má, hogy úgy vót, úgy hát, csak a is szent, hogy ín soha ütemben nem láttam tenyérbe tett vasfűvet, meg avval berhelő atyafit. De mondom, hogy ín is óvastam, de ne gondolja ám, hogy valami irka-firkába, nem, nem bizony, hanem rendes könyvbe, ami errü a vidíkrü szót, nohát abba dosztig írtak errü is."

1

"'

2 Vagyis, nyilvánvalóan az irodalom visszahatásáról van szó. Valóban sokan írtak a betyárvilágról, a Sárrétről úgy, hogy megemlítették a vasfüvet, illetve a vasfű példátalan szerepét, hasznát: a zárnyitást. Ezzel, bár a vasfűhiedelmeket végeredményében fenntartották és terjesztették, a vasfü-hagyományokat szük körre korlátozták és voltaképpen leépüléséhez járultak hozzá. A továbbadott vasfü-hiedelmek is egyszínübbé váltak, már csak azért is, mert a vasfű konkrét ismerete is erősen csökkent. Ma olyan emberek serege beszél a zárnyitó vasfűről a Sárréten is, akik nem ismerik a vasfüvet, akik ezen az egyetlen - zámyitó - mozzanaton kívül semmi mást nem tudnak róla.

133 Ezt a sajátos helyzetet elősegítette az is, hogy véleményem szerint a mondák vasfüve, a varázserejü zámyitó fű, aminek a megszerzése oly titokzatos, oly nagy feladatot rótt a keresőjére, voltképpen nem is a tulajdonképpeni vasfű, a Verbena officinalis L., hanem valamilyen képzeletbeli növény. A hagyomány bizonyára azért választotta modellül a közönséges, mindenütt megtalálható vasfüvet, mert gyógyfüszer, fűszernövénynek tartotta és mert olyan általános, annyira ismert volt. Vagyis a vös/w-hagyományok elcsökevényesedtek és nem lehet kétségünk afelől, hogy tovább fognak csökevényesedni. Ez a folyamat is nagyszerűen nyomon követi a Sárréten végbement és végbemenő gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulást. A va^/i'/'-hiedelmekben-hagyományokban tapasztalható változás a gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulás hü tükre.

134 132 NAGY Balázs, szül.: 1896. Csökmö, Kossuth u. 152. 1980. 133 Vö.: MIKLYA Jenő-SZABÓ Ferenc (szerk.:) Szeghalom, i. m. 134 VOIGT Vilmos: A folklór alkotások elemzése. Budapest, 1972. 152-175.: Uő.: A folklór esztétikájához. Budapest, 1972. 16-17. - Vö.: UJVÁRY Zoltán: Szokások, hiedelmek Csallóközből ésNyitra környékéről. Varia folkloristica. Debrecen, 1975. 14.