Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

- Na tetszik látni milyen szépen emlékszik mindenre. Igazán sokat tetszett már eddig is elmondani erről a vasfűről. Úgy gondolom, hogy még többet is tetszik tudni róla, például azt, hogy nem mondták-e róla furcsaságokat, nem mondták-e példáid azt róla, hogy zárat lehet vele nyitni? - Hát ami igaz, az igaz, hallottam effélét, akko se hittem egy vonást se belüle. Mer aszt beszílték, de hát csak akkó is má az öregek az ín gyerekkoromba, hogy az igazán erős emberek, akik össze tuggyák törni a patkót, meg le tuggyák ütni a lakatot egybül, meg efféléket tunnak végbe vinni, azoknak ez a vasfüvük van. De hát ez olyam merő kípzelgís lehetett, nem látta azt senki, csak úgy besziltík a nípek, oszt ez is tett hozzá egy kicsit, meg a másik is, oszt ez gyütt ki belüle. - Mi jött ki belőle? Hát igazán nem képzelhető el az, hogy egy ilyen csodás erejű fű létezhessen? - Eképzeni elehet, ippen aszt mondom. De a kípzelgís az csak kípzelgís. Mintahogy az ebbe az egísz kérdésbe a, hogy oszt a füvet úgy tartották akinek vót, hogy belevágta vagy belevarrta vagy mi a tenyeribe. Hát eszt má asztán igazán nem lehet elhinni, mer ugyi ha akárhogy is szerkeszti bele a tenyeribe az illető ezt a vasfüvet a fáj, a romlik, a begennyed meg mi, avval a kézzé igazán nem lehet lakatot lecsavarni, meg ahogy monták, bíkót levenni a lú lábárú, zárat feltörni meg effélék. Aho erő köllött, a kéz nyomása, ereje, a meg sebesen, fájósán e se kípzelhetö. Hát errű csak ennyit. - Pedig ez a része engem nagyon érdekel a dolognak. Nem hiszem, hogy a vasfű tenyérbevarrása akadályozta volna azt, akinek volt varázsfüve, hogy zárat nyisson, béklyót, bilincset törjön, mert az ilyen ember nagyon erős, nagyon ellenálló lehetett. Igaza lehet bátyámnak abban, hogy a tenyérbehelyezés fájdalmas lehetett, hogy nem minden ember tudta volna megcsinálni, de éppen ez jelentheti azt, hogy aki mégis megcsinálta az erős, fájdalmat nem ismerő ember lehetett, képes arra, hogy zárat nyisson, béklyót törjön. Ehhez mit tetszik szólni? - Nem szólok ín semmit, mer hát az ilyen ember, ha vót egyáltalán, akkó nem is rendes ember vót. így tutták eszt a rígi öregek is. Mán ez abbú is kitetszett, hogy megszerezte eszt a füvet. Mer nem ám eszt a mindenütt ott található vasfüvet kellett ehe megszerezni, hanem ennek a fajtáját. Mindenfílít montak arrú, hogy milyen. Idesapámtúl hallottam egysze, hogy három ága nőtt ki annak egy helyrül, oszt a színe is más vót, éjjel vagy jobban mondva hajnalt szikrázott vagy mi, tündökölt, szóval nem ez a közönsíges gaz vót a. De még a hagyján, hanem a, hogy ritka vót a nagyon, itten a mi határunkon nem is lítezett, de még rígen se, mert aszt monták rúla az apáink sorra. In úgy gondolom, hogy egy nagy hazugság vót az egísz, a jó níp bevette, mer hogy olyan lókötők, zsiványok terjesztettik aszt leginkább. Azoknak kellett ez a fű, oszt jött nékiek jól, ha kiraboltak valamit, mert kinyitották véle a lakatot meg zárt vagy oszt még inkább ha elfogták üköt oszt bilincsbe vélek. No, oszt állítólag a bilincset is meg még akkó láncóták inkább, evvel levettík magukró, oszt illa berek itt ne keress! No, de furfang van ebbe, mer ilyen nincsen, e csak mese, a betyárok tanáták ki, hogy fejjenek tőlük a csendőrök, meg a níp is, mer hát nem tuggyák üköt elfogni, oszt a ellenekre tesznek hát megfizetik. Szóval csak aszt mondom, hogy hazugság e mind