Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

lág, ezenbelül a vasfühagyományok változásának, háttérbe szorulásának, ismeretlenné válásának is. Szigetközi krónikájában azt írja, hogy „a múlt században, a szabályozás előtt ezek a táltosok, tudósok ide a vizek közé még el nem jutott civilizációt pótolták, orvosokat, lódoktorokat, de sokszor még a papokat is. Tehát szinte „társadalmi szükségszerűség" volt a működésük. Ezért tartoznak bele szervesen a szabályozás előtti életforma krónikájába. De amint a szabályozás véget vetett itt a régi vízi életformának, ugyanúgy szorította vissza századunk civilizációja a tudósok működését is."

114 Ilyen bevezető, jobban mondva irodalmi tájékoztatás után térek rá saját sárréti kutatásaim ismertetésére. A Sárréten hosszabb idő óta érdeklődtem a vasfű felől. Intenzívebben 1969 óta foglalkozom a kérdéssel. Végigjártam a Sárrét minden települését és több más tárgykörben való tájékozódás, gyűjtés közben általában sort kerítettem a vasfűre is. A több mint egy évtizede tartó gyűjtésem tapasztalatai alapján elsőnek azt mondhatom el, hogy a vasfűvel kapcsolatos kérdéseimre általában elutasító válaszokat kaptam és csak hosszas utánjárás után, a legöregebb korosztály egy-két tagjától szerezhettem érdemleges felvilágosításokat, adatokat. Magából a gyűjtésből arra következtetek, hogy a fiatalabb generáció, a ma negyven-ötven évesekig bezárólag, szinte semmit sem tud a vasfűről, nem is ismeri, állítólag soha kezébe nem vette, még érdemlegesebb gyógynövénynek sem tartja. Az idősebbek is általában mint gyomnövényt tartják számon és amennyiben van is valami tudomásuk a vasfű különleges tulajdonságairól, fényes pályájáról, nem szívesen emlegetik, emlékeznek rá, mondhatni, hogy szégyenlik. Gyűjtési tapasztalataim alapján meg merem kockáztatni azt a feltevést is, hogy azok, akik ismerik a vasfüvet, akik tudnak róla egyet s mást, sőt varázserejéről is hallottak, nem a voltaképpeni vasfűről beszélnek, hanem valami más fűféléről, amit valamikor a legendás vasfűvel azonosítottak. A gyűjtött anyag tartalmi vonatkozásait illetően arról kell számot adnom, hogy azok is, akik ismerik a vasfüvet, akik tudtak róla valamit mondani, döntő többségükben divatból kiment gyógynövénynek mondták, kisebb részben fűszernövényként tartották számon, varázserejéről, szerepéről azonban alig tudtak, mondtak valamit. 114 TIMAFFY László: Szigetközi krónika, i. m. 255.