Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

való hangoztatásával a vasfűvel való machinációkat a lódítok és agyafúrtak tevékenységi körébe helyezik.

102 Ebből a szempontból jellemző, hogy a ponyvák például a csodás elemeket, a varázslatos dolgokat elhallgatják. A ponyva betyártörténeteiben nem esik szó varázsfűről, a vasfűről, mert gyakorlati erkölcsi célkitűzéssel készülve, bennük a bűnnek el kell nyernie büntetését, a bűnöst nem szabad holmi varázslattal, vasfűvel vagy egyébbel természetfölötti erővel rendelkezővé, végeredményében bűntelenné formálni.

103 Ez a megközelítési mód az alapvető különbség a népmese és a ponyva között. Ebben az esetben, a vasfű használata esetében is. A népmese szereplője, akinek vasfüve van, hős. Hőssé teszi magát tanulással, mint például az okos fogoly mesetípus hősei, akik kiszabadulnak fogságukból egy-egy ügyes üzenet, tudományszerzés révén.

104 A tudósok egyik jellemvonása, hogy ismerik a természetet, tudják a kövek, fák, füvek titkait. Fel tudják őket használni saját és az általuk rokonszenvesnek tartott emberek javára, boldogulására. Jósolnak, gyógyfüveket gyűjtenek, használnak.

103 A vasfű-hagyományok regresszióját jól jelző részlete az egyik feljegyzett kornádi népi beszélgetésnek az, amikor Seprényi Ferencné Szűcs Kata (1943-ban) arról beszélt, hogy „ezek a füvek, mind jaók azok valamire. Csak nem tuggya az ember, mire valaó vaót. De ezek a rígi öregek tutták az jobba".

106 A ma embere már azt sem tudja, hogy a vadon termő növényeknek milyen nagy szerepe volt a mindennapi táplálkozásban, nemhogy a füvek-fák kultikus szerepéről, varázserejéről tudjon valamit is!

107 Ez a tájékozatlanság mindenképpen a vasfű ismeretében, felhasználásában bekövetkezett nagymérvű változást is jelzi. Az a körülmény, hogy a népmesék, mondák hősét (hérosz) a varázseszközök ismerete, bírása és felhasználása terén bekövetkezett változás a betyárok világába, Pogány Péter szavaival élve, a lódítok és agyafúrtak körébe helyezte, szükségszerűen felhívja figyelmünket a hérosz, a népmese, népmondabeli hős jobb megismerésének szükségességére. A nép102 POGÁNY Péter: A magyar ponyva tüköré, i. m. 177-182. 103 BÉKÉS István: Magyar ponyva pitaval. Budapest. 1966. 10-11. 104 BERZENAGY János: Magyar Népmesetípusok, i. m. II. 415. 105 TIMAFFY László: Szigetközi krónika. II. kiadás. Év és h.n. 233. 106 VÉGH József: Sárréti népmesék és népi elbeszélések, i. m. 70. 107 U.IVÁRY Zoltán: A vadontermő növények szerepe a táplálkozásban az abaúj-zempléni hegyvidéken. Néprajzi Értesítő XXXIX. 231-244.