Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

tudta nyitni a zárt ajtót, le tudta törni a bilincset. Csakhogy roppant nehéz volt ám ilyen füvet találni, ma meg már talán nincs is! - jegyezte meg. Osváth Pálra hivatkozva folytatta, hogy a dévaványai születésű Virág Károly tenyerében is ez volt. Ezért tudott megugrani Osváth Pál kezéből, amikor a híres csendbiztos elfogta és a biharkeresztesi községháza egyik cselédszobájába zárta vasra verve. Az ajtaját pandúr őrizte, az ablak alatt is pandúr járt fel és alá. Virág Károly mégis meg tudott szabadulni.

77 Virág Károlyt Szűcs Sándor még két másik alkalommal is említi. 1957-ben csak azt mondta róla, hogy Osváth Pál elfogta, „de vasfű volt a tenyerében és megugrott."

78 1969-ben is visszatért rá, mégpedig úgy, hogy Osváth Pál emlékiratából idézte a Virág Károlyra vonatkozó részt. 1867ben történt az eset, hogy Osváth elfogta Vircigot. Virágot többször is elfogták, de minthogy tenyerében vasfű volt, mindig megszabadult.

79 Szűcs Sándor szerint a bajomi születésű Bagdi Imrének is vasfű volt a tenyerében, amivel még a „roppant találmányú" gönci békót is le tudta venni a ló lábáról.

80 A híres Fábián Pistáról is az a hír járta, hogy vasfű van a tenyerében. „Egy szál vasfű van a bőre alá húzva, a mutató- meg a hüvelykujj hártyájában". Amikor egyszer Fábiánt elfogták és megbilincselve bezárták, a vasfű segítségével menekült meg.

81 Egy furcsa esetnél Szűcs Sándor ugyan nem említi a vasfüvet, de mi mással magyarázhatnánk Kis Víg Miska csodálatos megszabadulását, ha nem a vasfűvel. Egyébként Szűcs Scindor Kis Víg Miska esetét is Osváth Pál után írta le. Kis Víg Miska híres betyár volt. Egyszer sikerült Osváthnak nyáridőben elfognia. A nagyszerű csendbiztos két zsandárral kísértette a nagy melegben. Útközben betértek egy csárdába s ott az addig fáradtnak, sőt betegnek látszó Kis Víg Miska összeláncolt kezével rájuk csapta az ajtót, ő maga pedig kiugrott a csárdából. Ráadásul a kulccsal még rájuk is zárta az ajtót, ő maga pedig elmenekült. „Hogy a bilincseitől hol és hogyan szabadult meg, nem lehet 77 SZŰCS Sándor: A régi Sárrét világa. Budapest, év. n. 53-54. - Vö.: OSVÁTH Pál: Bihar vármegye Sárréti Járásának leírása. Nagyvárad, 1875.: Közbiztonságunk múltja és pandúrkorom emlékei. Budapest, 1905. 78 SZŰCS Sándor: Pusztai szabadok. Budapest. 1957. 111. 79 SZŰCS Sándor: Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek. Budapest. 1969. 67-68. 80 SZŰCS Sándor: A régi Sárrét világa, i. m. 54. 81 SZŰCS Sándor: Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek, i. m. 56.