Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban
ről. Bármennyire is felkeltette a vasfű iránti érdeklődésemet ez a S inkaelbeszélés, nem követte semmi különös kezdeményezés, bővebb megismerési igény - nagyképűsködjem? - kutatás. Ilyesmit nem engedtek meg az akkor ránk következő esztendők. Sok mindennel, a vasfűnél fontosabb, mondhatni egzisztenciális kérdésekkel voltunk elfoglalva. Mi tagadás, el is felejtettem a Fütyüri vasfüvét és csak később, sokkal később, a hetvenes években, a Sárrét-kutatásba bekapcsolódva éledt fel bennem újra a vasfűkérdés. Igyekeztem a kérdésnek gondosan utána járni. Sok-sok helyen megfordultam, sok-sok emberrel beszéltem, vagy akartam beszélni a vasfűről és bár sok mindent meg tudtam a vasfűről és a hozzáfuződő hiedelmekről, „igaz történetekről", a nagyfokú bizonytalanság miatt kutatásaimmal nem lehetek megelégedve. Ennek ellenére úgy érzem, hogy itt az ideje az eddig felderített dolgok rendszerezésének és közreadásának, már csak azért is, hogy indítást adjon újabb kutatóknak a gyűjtéskutatás folytatására. Minthogy kutatásaim során az a feltevés alakult ki bennem, hogy a vasfűhöz fűződő hagyományok az úgynevezett vizes területeken és környékeiken (Taktaköz, Bodrogköz, Rétköz, Szigetköz stb.) voltak a leggazdagabbak, a vasfühagyományok alakulását a Sárréten kíséreltem meg nyomon követni. Úgy vélem, hogy a vasfűhöz kapcsolódó hiedelemvilág nálunk itt volt a leggazdagabb, itt éltek legtovább, az egyes vasfű-motívumok innen kerültek be a szépirodalomba, például Arany Jánoshoz, a vasfühiedelmek az innen eredő irodalmi feldolgozások révén innen származtak vissza az új népi hagyományba, például Szűcs Sándor írásain keresztül. Tanulmányom a vasfühagyományok sárréti alakulásáról szól, több mint tízéves adat- és anyaggyűjtés alapján. A vasfű, a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint apró, lilás rózsaszínű virágú gyógynövény, amelyet a népi gyógyászatban felhasználnak, s amely a régi népies hiedelem szerint kinyit minden zárat és lakatot. A bemutatást két irodalmi idézettel toldja meg; Arany Jánosra (Vigyori és Kolop: „Vasfüvei kinyitunk minden zárat, békót. Az anyja hasából kilopnák a csikót.") és Gárdonyi Gézára („A vasfű olyan fü, hogy lehull tőle a bilincs.") hivatkozik. 3 Sokkal alaposabb a Pallas Nagy Lexikon erről szóló szócikke. Felsorolja a vasfű más neveit is: galambfű, galambosfű, hím3 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára VII. Budapest, 1962. 260-261.