Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Szőnyi Virágh Mihály Önéletrajzának iskolatörténeti tanulságai

kimutatására parancsolatot vett és midőn azt deákul elkészítette, megtanulta és ven. Consisíorium előtt el is predikálotta. Melyről való télet-tétel után a szent ministeriumra manuam impositus consecratiot és arról való testimoníalist vett. A tigurumi cantonan levő papoknak, prédikátoroknak lajstromába a Abbatissanum collegium rectora Lavater előtt maga nevét beírta és az ott levő t. prédikátori societasba is számítatott. Ezután Tigurumból Hollandia felé utazott; de midőn a franczia király Ludovicus XV-tus és a római császár, Carolus VI-tus között a Rhenus vize mellett Philipsburgnál hadakozás tartatott, a Rhenuson nem utazhatván, a würtembergi herczegség felé térült és Heidelbergán, Frankfurtomon, Moguntián, Coloxián által ment Hollandiának Trajectam nevü városába, a hol bizonyos hónapokig lévén, t. t. professorokat: Van Alpen, Millius és Ode nevűeket hallgatott. Midőn ott tudományát folytatná, Magyarországról, szorosan Kun-Szent-Miklósról postán érkezett hozzá prédikátori tisztnek követésére való hivatala. Jóllehet az eklézsiát és az abban levő lakosokat nem esmérte, mindazonáltal a hivatalnak engedvén, Magyarországra lejött és Kun-Szent-Miklósra menvén az 1735. esztendőnek Sz. György havának 25. napján a parochiába bement és az isteni kegyelem szerint az ekklézsiában és a templomban szolgált. Házassági törvényes életre magát meghatározván, néhai b. e. Zombori Györgynek, halasi prédikátornak és dunamelléki superintendensnek unokáját, a nagyatyja nevét viselő fiának, ifjú Zombori Györgynek, Nagy-Kőrös városának lakosának elmaradt árva leányát, Zombori Juditot házas társul maga mellé vette. Kinek házasságát Isten gyümölcsözővé tette. Nemzett fiukat: Virág Mihályt és Sámuelt; leányokat is: Virág Zsófiát, Erzsébetet, Zsuzsannát, Máriát, Juditot, Annát és Sárát. Unokái az 1785. esztendeig, ut in appendice videre est, 36- voltak. Megerősítvén és ékesítvén őtet az Isten kegyelme a szent szolgálatban, híre kezdett kijjebb-kijjebb terjedni. Melyre nézve a kis-kun-halasi református eklézsia először, azután Nagy-Körös város, nem különben Duna-Pataj városa két izben az evangeliom hirdetésére maguk közé hívták. Serénykedett abban Debreczen és Kecskemét városa is, hogy szolgalatjával éljen, de némely akadályok miatt nem nyerhette meg. A szomszéd eklézsiák is kedvelvén, halottak felett való predikálásokra magok közé kihívták s külső belső statuson levő meghalt emberek felett predikállott. A belső statusban két meghalt superintendenseket 1.1. Patai Jánost és Csáti Dánielt - generalis scribát: 1.1. Debreczeni Magvas Jánost - seniort 1.1. Patai Sámuelt és assessorokat: 1.1. Kecskeméti Dánielt, Őri Fábján Pált, Versmarti Sámuelt a predikálásával megtisztelte. Midőn Kun-Szent-Miklóson 20-ik esztendejét prédikátori hivatalának követné, a szent fraternitasnak voxaival 1755. esztendőben seniornak, az 1756-dikban generalis scribának, az 1757-dikben, annak május nevü hónapjának 10. napján a ven. Superintendentiának seniori és más t. prédikátorok előtt, tekintetes úr, Ráday Gedeon és több jeles uri, nemes, külső személyek jelenlétekben superintendensnek választatott, declaráltatott, megesküdtetett és a felséges királyi kegyelmes kegyelem által megerősíttetett. A ven. superintendentiának terhét február 1. napjától fogva mint generalis scriba május 10. napjáig, azután mint superintendens viselte.