Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Szőnyi Virágh Mihály Önéletrajzának iskolatörténeti tanulságai

Édes szülő anyja volt Oláh Katalin, ki t. n. Pest vármegyének Alsó-Némedi nevü helységében született, de azután Oláh István édes atyjával s n. n. anyjával a török háborúban Alsó-Némediről kimozdulván, Szőnyre lakóul ment és ott lett házassági életre való általadattatása Virág Péterhez. Neveltetett emiitett jó szüleitől kegyességben és midőn volna 6 esztendő, 7-dikre lépvén kezdett a szőnyi oskolába járni s Kabai nevü rektor alatt tanulni, a midőn a XVIII-dik seculumnak 10-dik esztendeje kezdődött és azon a tartományon grassált közönséges pestis, döghalál végződött. Midőn életének 14-dik esztendeje kezdődnék s hideglelésben betegségéből kezdene épülni, a szőnyi oskolából kikölt és oskolai mesterével, Szikszai Pállal tudományának nagyobb helyének keresésére elkészülvén s a Dunán hajóra ülvén, ment Vácz városáig. A hol vásári alkalmatossággal nem levén debreczeni kalmár szekerek, gyalog kényszeríttetett társaival együtt útra Debreczen felé indulni. Sok napokon gyalog menvén és elfáradván kocsin való menetelre kellett az utazást fordítani és igy Debreczenbe beérni. A XVIII. seculumnak 17-dik esztendeje folyván, meglátta Debreczeni és ment a syntactica classisba akkori praeceptor Gyöngyösi János idejében. Őszre kelvén, a tatár tábor a Szathmár vidékin való lakosokat rablotta, Szatmár városa alatt is kevés ideig megszállott. Kinek szomorú hírét Debreczen városa meghallván, éjtszakának első részén nagy kiáltások és sirások között a Tisza felé elfutott: azokkal és némely tanuló, földjebeli gyermekekkel Virág Mihály is elfutott. Szinte Szönyig futását követte: és igy tudománya e miatt szenvedett. A következő esztendőnek, 1718-nak elején Szőnyről ment tata-városi ref. oskolába, Színi István akkori rektor disciplinája alá, a hol a studens gyermekek közt két esztendőkig, a togatusok között ismét másfél esztendőkig tanult volt. Onnan Borsos Mihály tatai deák társával testimonialis s passnalis levelekkel n. debreczeni kollégiumba ment és akkori t. t. professorok: Szilágyi Márton, Komáromi Mihály és Szilágyi István idejekben a togatus deákifjak közé bevétetett, minekutánna primarius esküdt-deák t. Vecsei János által (ki azután debreczeni prédikátor és végre a Tiszán túl levő református eklézsiáknak és prédikátoroknak superintendensek lett) megvizsgáltatott. A n. debreczeni református kollégiumban 11 egész esztendőket töltött el. Deáki életének elsőbb esztendeiben sokszor étel-ital és ruházat nélkül szűkölködött, de negyedik esztendejétől fogva a végsőig állapotjához képest semmi nélkül nem szűkölködött. Különös esztendőben egymás után publice 3 classisbelieket u. m. a conjugistákat, a syntaxistákat és a poétákat tanította, a közönséges auditóriumban a külső és belső pátronusok és deák ifjak előtt 6 exameneket tartott. A 4-dik esztendőre is az oratoroknak és logicusoknak classisokba tanítóul t. t. professori beállították volna; kérték is a tanításra: de rajta levő hivatalának a contrascribaságnak nagy terhével magát mentvén, hogy sokra nem terjeszkedhetik, arra magát nem ajánlotta. Némely classificált deák ifjak 4 esztendőben 4 izben kérték, hogy a privatum collegiumokban, vagy collatiokban legyen a philosophiában és a theologiában praeses: kétszeri kérést tisztességesen félre tévén, a kétszerinek megfelelt és azt el is végezte. A kollégiumbeli alsóbb és felsőbb tisztességes hivatalokat követte: esküdt deák, contrascriba s senior volt.