Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Az 1739-40. évi kunszentmiklósi pestis népéletbeli szerepe

re, Szentmártonra lakni s nem is jöttek soha vissza. Pedig ezeken a helyeken csak köznép voltak, uraság alá vetett szolgáló emberek; nem úgy mint a nemes városban. A majdhogy elnéptelenedett város azonban nem maradt sokáig üres. A pásztorok, akik aztán tovább hajtva legeltették a jószágot, meg vásárokra is vitték őket, elhíresztelték mindenfelé, hogy Szentmiklós kihalt. Megindult aztán mindenfelől a bevándorlás. Sok bevándorló ismerős volt már itt régebbről is, és most a rokonokhoz, ismerősökhöz jöttek. A maradék város nem jó szemmel nézte ezt a tolakodást, a jött-mentek fészkelődését, de aztán, hogy kellett az ember, csak ráállott a magisztrátus is a befogadásukra. Persze a jövevényeknek le kellett fizetniük a taksát, meg minden teherben osztozkodniuk kellett. Legtöbben Pest vidékéről jöttek, mert a pesti vásárokon jártak leginkább a mieink, aztán ott adták-vették a hírt egymásnak. A disztriktus se igen szólt ellene, mert a pestis másutt is, az egész Kunságban pusztított. A törököt alig szenvedhettük el - emlékeznek - már itt volt a másik csapás. Ez talán még jobban pusztított a városban, mint a hosszas háborúságok. Ennyit tud a kúnszentmiklósi népi emlékezet az 1739-40. évi pestisről. A hagyomány egyes mozzanatai szépen egybevágnak a közölt pestislistából tett megállapításokkal. Anélkül, hogy a népi emlékezet adatait történelmi valóságoknak fognánk fel, egyrészt rá kell mutatnunk, hogy a kiváltságolt, életét jogi elkülönítés, szabályok szerint élő népcsoportok sajátságához híven, a szentmiklósiak is élénk történelmi tudattal bírnak és történetük folyamatait meglepő pontossággal regisztrálják. Másrészt mind a pestis-listából kiolvasható, mind a hagyományból ismert adatokat, ismereteket figyelembe kell vennünk a településtörténet, a népi gyógyászat, az etnikai változás vizsgálatánál. Úgy érezzük, hogy a kúnszentmiklósi pestisről megtudottak jó részt általánosíthatók, és így felhasználhatók más települések XVIII. századi története, népélete jobb megismeréséhez is.