Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Az 1739-40. évi kunszentmiklósi pestis népéletbeli szerepe

telték, a megmaradtaknak pedig megparancsolták, hogy menjenek ki szálláskertjeikbe és ott tartózkodjanak. Ez az adat világosan megmondja, hogy Kunszentmiklós is kertes, azaz kéttelkes település volt.'

5 A lista többször említi a Felszeget is. A község ugyanis két részre tagolódott; Alszegre és Felszegre. A mesterségekre is utal néhány adat: Mészáros, Molnár, Takács, Szabó, Szűcs, Kovács, Szenes (?) nevek és megjegyzések fordulnak elő benne. A nevek után írt megjegyzések a társadalmi rétegződésen túl az életmódokra is engednek következtetni: az úr mellett találjuk a gazdát, a gazda asszonyt, a zsellért (seller), aki itt minden bizonnyal többséggel házzal bíró ember, mert a lista a más házánál lakókat külön is megjegyzi. Továbbá szolga, szolgáló és béres szolga megnevezések szerepelnek. A szolga és a béres szolga között az a különbség, hogy a béres nem egyedülálló fiatalember volt, hanem nős, esetleg családos, aki kialkudott éves bérért, legtöbb esetben egész családjával szolgált. A pestis-lista a kézműveseknél is mutatja a rétegződést. A mesterek mellett, akiket külön ugyan nem jelez, megtaláljuk a vándor mesterlegényeket is (Mészáros Mihálynál Lakó Szabó Legény). Ahogy látjuk, a lista ezeket sem név szerint említi, hanem úgy, hogy valakinél lakó szabó stb. legény. Nem mindegyikőjük magyar, a Kucsorka János legénye Studvicska György például talán szlovák lehetett. A kézművesek kétféle módon gyakorolták mesterségüket: vagy a község alkalmazottai (a Hellység molnárja) voltak, vagy magán műhelyeikben dolgoztak. Számuk azonban igen kicsi volt, tevékenységük nem befolyásolta a településről kialakított képet; állattartó, kevésbé földművelő telep volt Kunszentmiklós. A műveltségbeli állapotokra a pestis-listában említett, már tárgyalt két iskolán kívül fényt vet még az is, hogy a községnek tudós, nagytekintélyű papja van.

16 A közegészségügyet pedig két bába (Kató és Ilonka) képviseli. Az elhaltak megnevezéseiből is több, az életmódra fényt vető megállapítást tehetünk. Például abból, hogy a lista a fiúgyermekeket többféleképpen, igen differenciáltan nevezi meg, arra következtethetünk, hogy a fér15 GYÖRFFY István: Az alföldi kertes városok. Néprajzi Értesítő XXXVII-XXXVIII. (1926.) 105-196. - Vö.: Hofer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez. Műveltség és Hagyomány I—II. Szerk.: GUNDA Béla. Budapest. 1960. 331-350. 16 SZŐNYI VIRÁG Mihály önéletrajza. Dunántúli Protestáns Lap 1893. 492-495,. 509-511.. 522-524. - Vö.: ZOVÁNYI Jenő: A magyarországi protestantizmus történetéből. Budapest. 1940. 466.