Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Az 1739-40. évi kunszentmiklósi pestis népéletbeli szerepe

AZ 1739-40 ÉVI KUNSZENTMIKLÓSI PESTIS NÉPÉLETBELI SZEREPE Kétségesnek látszhat, hogy egy ilyen régi, több mint kétszázéves esemény befolyással bír a ma és a közelmúlt népéletére. Különösen nehéz feltételezni ilyesmit egyetlen település esetében. A következőkben egy irat kapcsán arról adunk számot, hogy Kunszentmiklós hagyományaiban mennyire él az a régi pusztítás, hogy a község lakosságának összetételét hogyan, mily mértékben befolyásolta az 1739-40. évi pestis. Az irat, amelyet az alábbiakban betűhíven közlünk, 1740-ből való, Szentmiklósi Péter rektor írta és az 1737-1830 között vezetett kunszentmiklósi protocollum 17-22 lapjain maradt fenn.

1 így szól: Az 1739-dik és 1740-dik follyo Siralmas Esztendőknek bizonyos Holnapjaiban Nemes Kun Szent Miklósi Hellységenn által mentt bün ellen gerjedzö Eröss bosszú álló Örökkévaló Szentt Istennek pusztító Dögös itéletibenn élők Számok közül hirtelen ki vágattatott Öregeknek, Iffjaknak és kisdedeknek Laistrotiojok az alább irott mód szeréntt következik annotáltatván Fiúi Oskolánk Nagy Érdemű Rectora, Tiszteletes Szentt Miklósi Péter Uram által. Pestises gyanuságban megholt Szeméilyekk Laistratioja. Mensis Juny, 1739. Die 27 28 a Mészáros István fiacskája. Simon Kovács István fiacskája. Mensis July, 1739. 10a 13 a Kucsorka Jánosnál lévő Arató Leány. Mészáros István leánya 1 Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét. Kunszentmiklósi levéltára.