Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Átutazóban Júliához

Ami a "királyokhoz" cimű versemet illeti, mely népszerűtlenségem fő oka, az a republikanizmus első nyilvános szava volt Magyarországban, és határtalanul csalatkoznak, akik azt hiszik, hogy az utosó is egyszersmind A monarchia Európában vége felé jár; a mindenható isten sem mentheti meg többé. Ha valamely eszme világszerüvé lesz, előbb lehet a világot magát megsemmisíteni, mint belőle azon eszmét kiirtani. Es ilyen most a respublika eszméje. Azonban e monarchiának van még jövendője nálunk, sőt mostanában elkerülhetetlen szükségünk van rá, ezért nem kiáltottam ki a respublikát, nem lázítottam (mint rám fogják), csak megpendítettem az eszmét, hogy szokjunk hozzá. Ennél többet tennem esztelenség lett volna, ennyit tennem a haza- és emberszeretet kényszerített a magam föláldozásával is. Igen, a haza- és emberszeretet. Átalakulásunk mindenesetre vérbe fog kerülni, arról szó sincs; azon kell hát lennünk, hogy minél kevesebb vérbe kerüljön... A keresztyén vallásnak csak tizenkét apostola volt, mégis eltejedt; hogyne terjedne el a respublika, melynek már annyi apostola van és annyi mártírja volt! Nem sokkal A királyokhoz c. vers megjelenése után V. Ferdinánd király felségsértésnek minősítette a müvet és leiratban követelte a szerző megbüntetését. A felelős magyar kormány illetékes minisztere Deák Ferenc volt, aki hozzá illő bölcsességgel elfektette az iratot, és nem indított eljárást. Lassan a sajtóvita is elült a vers körül, fontosabb kérdéseknek adva át a helyet Petőfivel kapcsolatban, nevezetesen szabadszállási követválasztási veresége foglalkoztatta híveit és ellenségeit. A debreceni sajtó élénk figyelemmel kísérte az ügyet és következményeit, de más köze nincs a városhoz, ezért a részletekre nem térünk ki.