Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Szelíd és viharos kalandok 1846 őszén

A régi, kellemetlen debreceni emlékeket már-már feledtették a szép napok, csakhogy Petőfiben feltört a színház iránti nosztalgia. Felkereste Feleki Miklós színigazgatót, aki beleegyezett, hogy a november 14-i előadáson a felvonások között Petőfi szavaljon. Még a szín lapon is megjelent a hír. így vált szükségessé, hogy a cenzornak bemutassák az előadni szándékozott művet. Úgy tudjuk, hogy az Erdélyben c. versről volt szó, amelyet alig három hete írt Koltón, s amelynek politikai tartalma (unió Erdéllyel) és forradalmi hangvétele miatt a cenzor nem adott engedélyt. Nem debreceni versről lévén szó, csak néhány részlet álljon itt a műből: Egy nemzet és két ország hallja meg, Mi bennem eddig titkon farra csak, S amit keblemből mostan kiröpítek, Mint a volkán az égő köveket, Az farra bennem, az fájt énnekem, Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy E kétországos nemzet a magyar! Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk, Hogy szétrepesszük a szent levelet, Mit diadalmas őseink írának, Szivök vérébe mártván karajokat? Lábbal tiportak bennünket. Könyűket És jajkiáltást küldöttünk az égbe, De panaszunkat az be nem fogadta, A rabszolgákat nem hallgatja az meg, Mert aki jármot hágy nyakába tenni, Méltó reá, hogy hurcolja is, Míg össze nem dől a korbács alatt. Tartottunk volna össze, nem törölnénk Szemünkből annyi fájdalmas könyűt, Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel Történetünknek sötét lapjait. Iparkodjunk. A század viselős, Születni fognak nagyszerű napok, Élet-halálnak vészes napjai.