Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Katonai gondok – családi örömök

Ezért érthető, hogy Petőfi egyre inkább rendezni szeretné katonai ügyeit. Ezekben a napokban írja meg Csatadal c. versét, és elküldte a képviselőháznak, hogy azt kinyomatva szétosszák a magyar katonák között. Ha már személyesen egy ideig nem lehet a harctéren, legalább versével buzdítsa bajtársait. Csatadal Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. Előre! Süvít a golyó, cseng a kard, Ez lelkesíti a magyart. Előre! Aki magyar, aki vitéz, Az ellenséggel szembenéz. Előre! Mindjárt vitéz, mihelyt magyar; 0 s az isten egyet akar. Előre! Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. Előre! Hadd lássák és hadd olvassák, Rajta szent szó van; szabadság. Előre! Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat, Előre! Én se leszek rosszabb nála, Berohanok a halálba, Előre! Ha lehull a két kezünk is, Ha mindnyájan itt veszünk is, Előre! Hogyha el kell veszni, nosza, Mi vesszünk el, ne a haza, Előre!