Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)
Kiképzőtisztként
Orlay Petrics Sorna nemcsak leghűségesebb barátainak egyike, hanem rokona (másodunokatestvére) is volt Petőfinek. Egész életükben leveleztek, de mindössze nyolc neki szóló Petőfi levél maradt fenn. 52 Pesten együtt lakott Petőfi szüleivel. Ezért bizalommal kérhette őt pesti ügyeinek intézésére. A levélből látjuk, a háttérből Petőfi gondoskodott szüleiről és figyelemmel kísérte barátai sorsának alakulását. így Pákh (Pack) Albertét is. Orlay készségesen teljesítette Petőfi megbízásait. Közbenjárására jelent meg az Életképek november 19-i számában A vén zászlótartó. A levélben említett (Melles) György Orlay inasa volt, aki Petőfiéknél is szolgált, de lopáson érték. November 7-én Arany János Telegdihez címezi Petőfinek szóló levelét. Bizonyára Petőfi itt olvashatta a pesti újságokat, s talán sok feladata mellett jó könyvekre és régi barátokra is bukkant. November 10-én azonban a Nemzetőrségi Haditanács parancsot ad ki, amely szerint a debreceni honvédzászlóaljnak Nagybecskerekre kell vonulnia. Az ottani helyőrség volt a szabadságharc déli hadműveleteinek központja. November 17-én indult volna a zászlóalj Petőfivel együtt. Be is jelenti ezt Erdődre írt levélében, amelyre Júlia azonnal válaszol. Felháborodását nem rejti véka alá, hogy férje a szülés közvetlen közelében magára akarja hagyni. A közérdek és a magánélet sokszor megélt konfliktusa ez. Júlia már jóideje vívódik. Szüleivel él, pedig férje mellett szeretne lenni. Közismert tény, hogy Szendrey Ignác és felesége nem fogadták örömmel ezt a házasságot, és Petőfivel szembeni fenntartásaik később sem csökkentek. Ebben a légkörben Júlia félelmekkel, féltékeny gondolatokkal és ezek miatti lelkifurdalással készül gyermekük fogadására: 53 ...főboldogságomnak tekinteném, ha Sándoromat követhetném, ha csak vele mehetnék, amerre ő megy, ha csak mindig láthatnám él-e? ha szívem egyszerre szűnnék meg dobogni szivével. Ha a csata után élne, hogy én lehetnék az első, ki őt üdvezleném, s ha elesnék, hogy karom lenne a koporsóm melly őt felfogná s én lennék az árnyék, melly utána szállna sírba s ott véle együtt enyésznék el. És még ennyit sem tehetek! el kellene maradnom tőled, mint naptól az éjnek, nem élhetek nem halhatok meg veled együtt. De ez még nem elég: hónapok óta tartottam őt is vissza rimánkodásim által; nem elég, hogy én illy tehetetlen vagyok, hanem még őtet is tétlenségre kárhoztatám, elvontam attól, mi az ő lelkének főélménye volna, mi kielégíthetné tettek után szomjazó lelkedet és megfelelne magasztos küldetésednek. El kellett tűrnöd miattam a gyávaság gyanúját, tűrnöd kellett olly hitvány semmirekellők gyalázását, kik nem méltók, hogy lábadat csókolnák. 52 A levelek egy részét az osztrák megszállók kobozták el a Pesten rekedt Orlaytól 1849 elején. 53 Szendrey Júlia naplója. Petőfi Adattár II. 117.
