Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Átutazóban Júliához

Az újságok közül elsőként a Debreczen-Nagyváradi Értesítő közli, igaz mindjárt helyet adva Mező Dániel ellenversének is, Honfi szózat címmel. Mező Dániel hajdúböszörményi ügyvéd volt, öt verszakos verse alatt azonban neve mellett titulusként ez áll: "nemzetőr". A vers a lojalitás és az intolerancia túlhajtása. Petőfit éretlennek, hazaárulónak, "betyári nyelvű dalnok"-nak nevezi, akasztófára és börtönre méltónak tartja. Álljon itt ízelítőül néhány sor a Honfi szózatbóV. A magyar nép szivében király s trón Hő szerelme rendületlen áll; S bár mit mond az éretlen Petőfi, El fölöttünk szeretett király. Es a hűtlen betyári nyelvű Dalnok erre béhunyá szemét; Hótig hű magyarra nyomni készül A gyalázó hűtlenség jegyét. E zavar-halászt, e béke és hon Gyűlölőt mindenki vesse meg; Trón s király ellen ha szólna többé Vakmerőn, hon-átok sújtsa meg: Dögmirigytől könnyebb óvakodni Mint lázzitó szók halasitól; Megkonduland hűtelen fölötted Mit megingatsz, a halálharang; Egy hű nemzet ennyi sérelemről Hozzá illő büntetést adand. Véleményével nem állt egyedül a böszörményi poéta, a közvélemény egy része megrettent a forradalomtól és várható következményeitől. Mint a korabeli beszámolók írják, többen költségeket nem kímélve, sokszorosítva is terjesztették a lapot, sőt április 23-án Debrecen város könyvnyomdájában, "utánnyomni szabad" megjegyzéssel, külön röplapon is terjeszteni kezdték. Példányai az ország távolabbi pontjaira is eljutottak. Április 29-én Petőfi naplójában is foglalkozik az esettel. Álljon itt az erre vonatkozó részlet: Valami böszörményi nemzetőr meg a "királyokhoz" cimü versemre egy ellenverset írt. Ez aztán a gyerek! e' majd megőrzi a nemzetet, vigyázzatok rá. Ez a fiatal óriás azt bizonyítgatja ellenemben, hogy van szeretett király. Jól van hát no, legyen, isten neki; de ha azok, kik a királyokat szeretik, mindnyájan ilyen legények, mint őkelme, ugyan nagyra lehetnek velők a királyok. Szegény királyok, most már igazán sajnálni kezdelek benneteket, ezt látván, hogy ilyen nyomorú prókátorokra szorultatok. Ebben a versben engem mindenféle cimmel tisztelnek meg; a legszelídebbek ezek: hongyülölő, honáruló! - Megnevezzem azt a fickót, ki engem e nevekkel illet? nem fogom megnevezni. O belém kapaszkodott, hogy fölemeljem őt magammal... nem nyúlok tiszta tollammal szennyes nevéhez ... lerúgom őt, mint a férget, mely csizmámra mászott!