Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A debreceni tél

Boldogtalan voltam Boldogtalan voltam Teljes életemben; Csak az vigasztal, hogy Meg nem érdemeltem. Boldogtalan leszek Koporsóm zártáig; Csak az vigasztal, hogy Nincs messze odáig. Hiába biztattok, Hiába beszéltek Tudom azt az egyet, Nem sokáig élek. Nem ver meg engem az isten Nem ver meg engem az isten, Hogy szeretőt mást kerestem. Te hagytál el, nem én téged; Délibáb volt a hűséged. Iskolába nem járattak, Olvasni nem tanítottak, De szemedből kiolvastam, Hogy szivedben bánat vagyon. Mért búsulsz? tán megbántad már, Hogy engemet megbántottál? Sose búsulj! úgyis késő; Ami elmúlt, vissza nem jő. Találtam már mást magamnak, Találj te is mást magadnak; Éljed világodat vele, Áldjon meg az isten vele. Hírős város az aafődön Kecskemét... Tisza-Duna közti táj beszéd szerint Hírős város az aafődön Kecskemét, Ott születtem, annak őszöm könyerét. A búzáját magyar embör vetötte, Kakastéjjee szép mönyecske sütötte. Nincs énnéköm mestörségöm, nem is kő, Van azé jó keresetöm, jobb se kő, Vót is, van is, lösz is, hiszöm istenöm, Még utast lát a pusztába két szömöm.