Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A debreceni tél

Sehogy se t'om kifejezni Magamat Azt hiszitek, hog}? talán a Bor miatt? Ne higgyétek, édes atyámfiai, Nékem a bor nem szokott megártani. Nekem a bor hogymikép is Arthatna? Hát hiába voltam volna Katona? Úgy biz, aki fölmarkolta, katona Mégpedig bakancsos voltam valaha. Zöld hajtókás, sárga pitykés Közlegény... Egész a közlegénységig Fölvivém! Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám; Még idővel degradáltak volna tán. Tyű, látjátok, ott az könnyen Megesik, Mert a katonai pálya Fene sík; Legkivált az oly/élének, mint magam, Kinek kissé akaratos feje van. Útmutatást nekem ne is Adjatok, Szent Dávid halfájára sem Hallgatok! Orrnál fogva senki engem nem cibál, Azt cselekszem, ami tetszik ... tudja Pál, Mit kaszál. ...Eh, de én itt egyre-másra Mint malom, Csak darálok, csak darálok, S szomjazom. Adjatok bort! a malom jól nem megyén: Hogyha nincs nedv, ami hajtsa, bőviben. Hadd igyam hát! hogy forogjon Kerekem -