Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A debreceni tél

Elhagyva Pestet, Debrecenbe jövék, innen ismét tovább utazandó Erdély felé. De több színész-ismerőm unszolásából Komlósyhoz menék, kinek társasága akkor itt működött, s ki, mint monda, télre Kolozsvárra menend. Komlósy meglehetősen fogada, s így egy hetet tölték Debrecenben, már mintegy tagja a társaságnak. Ekkor ismét magához szólíta Komlósy, velem körülményesebben értekezendő. De már ekkor nagy meglepetésemre egészen más nótát fútt, s többek között azt is kijelenté, hogy Kolozsvárit énekelnem is keilend az operákban. Ez különösen nem tetszett nekem, s amint tőle távoztam, egy kis társaság igazgatójával találkozóm. Ez hitt magához, s jó szerepeket, jó fizetést ígért. Ennélfogva - de leginkább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utazhattam - hozzá állék. Diószegre menénk - egy Bihar megyei mezővárosba -, s itt játszánk néhány hétig. Kaptam egypár meglehetős szerepet, például Tornyayt a Tisztújításban, Warningot a 30 éves kártyásban stb és 50 ft proporcióba tétettem. Innen Székelyhídra menénk, s itt mintegy 3 hétig játszánk. E hónap 24n felbomlott társaságunk, mivel mi Nagykároly és Szatmárba akaránk menni, s az igazgató erre nem állott. Ennélfogva nem volt mást tennem, mint Debrecenbe jőnöm vissza, s nem csupán azon okból, mert társaságunk szétoszlott, de leginkább mert beteg vagyok, s betegségem napról napra terhesül. Már Székelyhidon sem játszhatám, s nincs is reményem, hogy egyhamar játszhassam, mert annyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizonyosan belekerűi kéthárom hónapba. Egész csontváz vagyok. így tengek ínséges állapotban, s itt kell a telet Debrecenben töltenem. Azon szemtelenségre valék kénytelen vetemedni, hogy Nagy Ignác Úrtól pénzt kérjek kölcsön. Mint szégyenlem, s mégsem tehetek másképp! - Lauka csakugyan gazember; kicsalt tőlem vagy nyolc pengő forintot Pesten létemkor, s három pengőmmel most is tartozik. A múzsák kerülnek; minden, amit írni tudtam, mióta Pestet elhagyóm, két keserves népdal. Tieck dramat. lapjait s Rötscher Kunst der dramat. Darstellung}át szorgalmasan olvasom; ezzel telik minden időm. Vachott Sándornak igen szerettem volna írni, de tán nem is érdekelné levelem. Vannak még, kiket annyira tisztelek, kiket szeretnék kérni hogy néha-néha emlékezzenek rám, de hiszen én oly csekély vagyok, s ezt tenni nem merem... Bocsásson meg Tekintetes Ur, hogy ily hosszan alkalmatlankodom, és bocsásson meg levelem zavartságaért. Melyek után, szíves indulatába ajánlva magamat maradok a tisztelt Tekintetes Urnák alázatos szolgája Petőfi Sándor Ebből a levélből Bajza pontosan megismerhette Petőfi helyzetét. O jól tudta, hogy Komlóssy Ferenc

9 a legismertebb vidéki színigazgatók közé tartozott. Társulatában a kor legnevesebb színészei is megfordultak, így nála szerződést kapni komoly művészi rangot jelentett. A társulat Debrecenben az ún. Nánássy-féle színkörben játszott, amely nevét onnan kapta, hogy az épület eredetileg Nánássy Gábor magtára volt, ebből alakították át színházzá. Kb. 300 néző fért el benne. 1835. augusztus 1-től játszottak itt. 9 1797-1860.