Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A szabadságharc forgatagában

arcátlan volt ahhoz, hogy letagadja lemondásom elfogadását, azt állította, hogy ennélfogva még az ő jurisdikciója alá tartozom, s ha nem lennék Petőfi, levelemért huszonnégy óra alatt felakasztatna! stb. stb. Ily jutalmakat kapok hazámtól hét évi szakadatlan fáradozásaimért! s kik adják? nyomorult sehonnaiak, akik még semmik voltak, amikor én már valami voltam, s akik megint semmik lesznek, amikor én még mindig valami leszek. Nem tudom, a jövőben mihez fogok fogni, mert lelkem teljesen fel van zaklatva, fel van dúlva, egyfelől ezen égbekiáltó méltatlanságok által, másfelől hőn szeretett atyám és forrón szeretett anyám hirtelen halála által (...) Csak egy hete, hogy atyám haláláról értesültem és a mai napon anyám is megszűnt élni. (...) Sohasem fogom Önt elfelejteni, ahogy Önt is kérem, ne feledkezzék meg szegény hazámról, melynek Ön legfőbb s talán egyetlen támasza. Isten Önnel, Tábornokom, isten Önnel, atyám! Önnek háládatos fia Petőfi Sándor A levélből úgy tűnik ki, hogy Petőfi csak a vita hevében, szóban mondott le rangjáról, valójában azonban írásban is beadta lemondását: Tisztelt Hadügyminiszter Úr! Őrnagyi rangomról megromlott egészségem következtében ezennel hivatalosan lemondok. Debrecen, május 6. 1849. Petőfi Sándor Klapka azért nem vehette komolyan e sorokat, mert nem tartotta Petőfit őrnagynak, mivel nem ismerte még pontosan a minisztériumi kinevezési ügyrendet. Komoly szabadságharcos hadi sikerek után még csak három napja látta el új funkcióját a 29 éves miniszter. A súlyos konfliktus tehát még május 6-án történt. Másnap Debrecenben megírja az Egy goromba tábornokhoz c. versét, s tervének megfelelően elutazott Júliával Pestre.