Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Katonai gondok – családi örömök

/4 Históriai jegyzetek kézirata (OSZK) Perczel Mórt felszólította a honvédelmi bozottmány, hogy gazdálkodjék a hadsereg pénzével, s ő ezt felelte: "Engem mer a kormány gazdálkodásra inteni! ötszázezer pengőt fogok tőle kérni s nem bankóban, hanem ezüstben meg aranyban, és ha nem ád, majd meglátja, mit teszek!" Hisz ez zsivány kapitány. Máskor ismét így nyilatkozott vezérkara s más jelenlevők előtt: "Énvelem követte el az országgyűlés azt a méltatlanságot, hogy alárendelt Görgeinek! kit már Pákozdnál agyon akartam lövetni, s bánom, hogy agyon nem lövettem. Szétkergetem az országgyűlést pokolba, s kezembe ragadom a diktátorságot, mert csak én vagyok méltó Magyarországot kormányozni; énbennem egyesül a hadvezéri talentum s politikai képzettség!" Hisz ez őrült. Ezen adatokat egy nemzetgyűlési képviselőtől hallottam, ki jelen volt, mikor Perczel ezeket mondta. Aztán, ez még derekabb: Perczel és testvérei (tizenegyen vannak) azzal bujtogatják a népet, hogy a főhatalom két lutheránus kezében van, ti. Kosut és Görgei kezében. Tán a história ennél nagyobb aljasságot nem mutat föl.