Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Katonai gondok – családi örömök

Az 1848. év utolsó napján lát napvilágot a Fiam születésére c. verse az Életképekben. Január 2-án Petőfi belép a debreceni Pogári Casinóba. Ugyanezen a napon Arany János küldi újévi jókívánságait, melyekre Petőfi 7-én válaszolt: Arany János jegyzőnek barátilag, polgártársilag, komailag és mindenféleképen Nagyvárad Szalontán (Dunghill-streeet, nro 7777, 5. amalat.)

75 Kedves Jánoskám, Dhebrecen (a la Szalontha) Januarius 7. 1849. te nagy papirosra irtál nekem, én még nagyobbra irok, te keveset irtál, én még kevesebbet írok. Nem is reméltem, hogy valaha még irunk egymásnak, mert már bizonyosnak hittem, hogy Windischgraetz elcsípett Pesten s besorozott cserepárnak. Hál' istennek, nem ugy történt. A haza elveszett ugyan, de te legalább megmaradtál. Bizony, ad vocem kapanyél, kedves barátom, kuttttyául vagyunk... de ne búsulj, én még élek, s kardomat nem húztam ki hüvelyéből, és ki fogom húzni, s ki tudja, kardommal együtt mit húzok ki a hüvelyből, milyen diadalmak fognak ragyogni e kard élén! De mielőtt hazámat menteném meg, meg kell mentenem családomat, és ezt a ti segítségtek nélkül talán nem tehetem. Azért figyelj. Nem kérlek, mert ha barátom vagy, kérelem nélkül is teljesíted, ami tőled telik, ha barátom nem vagy, kérelmemre sem fogsz tenni semmit, és én nemcsak hiszem, de tudom, hogy barátom vagy, tehát minden kérelem nélkül előadom szándékomat. Feleségemet, mihelyt egy kicsit fölépül, gyermekével együtt hozzád szállítom jobb idők bekövetkeztéig, bízván őket a ti gondjaitokra. És ebben ugy hiszem semmi nehézség sincs, ez megtörténhetik, de a fődolog az, ami következik. Nekem, meglehet, hogy távoznom kell, s nem tudom mikor? tán ha ma nem, holnap. Napám is haza fog menni, mert tennap úgy összevesztünk, hogy csaknem pofozásra került a dolog, sőt ennél is többre. Feleségem tehát egyedül maradhat itt gyermekével, s egyik oly tehetetlen, mint a másik, és nem lesz senkiök egész Debrecenben. Azért (ha engedik körülményeitek!) küldd vagy hozd ide komámasszonyt, hogy együtt legyen feleségemmel vagy két hétig, mikor aztán Szalontára mehetnek mind a ketten sőt hárman, vagyis harmadfelen. Ha nem jöttök, nem fogok zúgolódni, mert tudni fogom, hogy teljes lehetetlen jőnötök; ismerlek benneteket. Sőt még azt is hozzá teszem: ha jöhettek, de csak igen nagy áldozattal, ugy ne jőjetek, mert nem tudom, leszek-e valaha képes nektek igen nagy áldozatot meghálálni? legföllebb annyit Ígérhetek, hogy a költségeket levonom abból a pénzből, mellyel én tartozom nektek. Többet nem szólok erről. A huszonöt pengőt eltaga75 Tréfás angolsággal: Szemétdomb utca, 5. emelet.