Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Először Debrecenben

Hortobágyi kocsmárosné... Hortobágyi kocsmárosné, angyalom! Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom; Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van, Debrecentől Hortobágyig szomjaztam. Szilaj nótát fütyörésznek a szelek, Lelkem, testem majd megveszi a hideg: Tekintsen rám, kocsmárosné violám! Fölmelegszem kökényszeme sugarán. Kocsmárosné, hej hol termett a bora? Savanyú, mint az éretlen vadalma. Csókolja meg az ajkamat szaporán, Édes a csók, megédesűl tőle szám. Szép menyecske... savanyú bor... édes csók... Az én lábam ide s tova tántorog; Öleljen meg, kocsmárosné édesem! Ne várja, m ig itt hosszában elesem. Ej galambom, milyen puha a keble! Hadd nyugodjam csak egy kicsit fölötte; Úgy is kemény ágyam lesz az éjszaka, Messze lakom, nem érek még ma haza. Talán felfedezhetjük a vers lírai alanyában a bort és mulatságot legendásan kedvelő Csokonai alakját is, aki épp ezen a napon került személyes közelségbe Petőfivel, és akit majd viszontlátunk a két évvel később keletkezett Csokonai c. művében. Ez az alak olvad össze valami hortobágyi betyártörténet hősével, akivel szintén könnyedén azonosul a lelkében már színész Petőfi Sándor. Lényegében tehát költői szerepjátszásról van szó, amiben azonban fellelhetők reális elemek is. Pl. minden típus-jellegzetessége mellett a hortobágyi kocsmárosné valós személy, kiléte meg is állapítható, a csárda bérlőjének feleségére, Pérchy Viktóriára ráillik Petőfi jellemzése.

5 Városi jegyzökönyvek alapján: Zoltai L.: DebrSz 1934. 271-282