Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Gaál Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia

véresre vert Jézust. Mintha még sohasem látott volna ilyet. A kutyától jobbra álló, kezeit magasba emelő másik kékruhás fiú viszont már gyakorlott az ilyen látványok­ban, s tudja is, hogy miként kell a tömeghangulatnak engednie. Az említett kisgyer­mekes anya a gesztikulációjával "Jeruzsálem leányaként" saját maga és magazatai félelmetes és bizonytalan jövőjét látja az eseményekben. Távol az árkádív alatt egy férfi összekulcsolt kezekkel mintha együttérezne a szenvedővel, lentebb tőle egy másik viszont eszelősen vigyorogva mutat felé. Van egy jól kiemelt női alak is a tö­meg közepén, aki azok közül való lehet, akiket Jézus meggyógyított vagy követőjévé tett. (Lk 7 és 8) És természetesen ott van a tengernyinek látszó indulatos tömeg. Ebben a környezetben, illetve Jézusnak ebben a helyzetében szól Pilátus a tömeg­hez, amely azonnal reagál. Pilátus ezzel kezdi: "Ime az ember! — Ecce Homo!" S ekkor máris kegyetlen indulatok szabadulnak el. Munkácsy Jézusa fölfelé néz, lelki és testi szemeivel az Atyára tekint. Itt többet nem szól, mert megoldhatatlan és összebékíthetetlen emberi tényezők mérkőznek egy­mással, két különböző világ csap össze, s ebbe az ördögi küzdelembe Isten "szen­vedő szolgája" (Ézs 53) pusztul bele. Miért? Mert emberileg nézve nincs megoldás, az ilyen csatának nincs földi győztese, de az Atya kegyelméből mégis lesz megoldás "minden értelmet felülhaladó módon" (Fii 4:7; 1 Kor 2:9), s ezt egyedül csak Krisz­tus látja: "Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek." (Ézs 64:4; 1 Kor 2:9) Golgota Az evangéliumok Jézusnak a kereszten mondott szavaiból hét mondatot őriztek meg. Máté és Márk ugyanazt, Lukács és János harmat-hármat. (Mt 27:46; Mk 15:34; Lk 23:34; 43, 46; Jn 19:26, 28, 30) Ezeket és valószínűleg a teljes 22. zsol­tár szavait részletekben mondhatta el Jézus a három órai kiszenvedése alatt. A 22. zsoltár az ún. Messiás-zsoltár. Mármost ez a rabszolgák, lázadók és hamis próféták halálával csúfosan büntetett ember egyszercsak megszólal és ellenségeiért imádkozik: "Atyám, bocsáss meg ne­kik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!" (Lk 23:34). Az újszövetséges szakér­tők feltételezése szerint a 22. zsoltár verseit idézhette sűrűbben, különösen is míg fizikai ereje és tudata még bírta, s ezzel a magatartásával valószínűleg komolyan meglepte a jelenlévőket. Különböző reakciókat váltott ki bennük, s ezt a Krisztushoz való viszonyulást próbálta Munkácsy az ő fantasztikus ecsetjével megfogalmazni. A jobb alsó sarokban a római katona már le is ült, nekik a kiadott parancs szerint meg kellett várni a halál beálltát. Jézus keresztjét négy alak veszi körül: a vörösru­hás fiatal férfi a tanítvány János, aztán Jézus anyja, aki fia lábára borul, tőle balra

Next

/
Thumbnails
Contents