Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Gaál Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia

hedrint, a nagytanácsot, amely papokból, jogi-theológiai szakértőkből és a nép véneiből állott. Láthatóan közülük egy a jobb kezével Jézus felé mutatva mondja a vádakat Pilátusnak. A vádló nem biztos, hogy Kajafás, mert lehetett bárki a nagytanácsból. A mögötte ülők egyik része külön tanácskozik, aztán figyelik Pilátus arcát is, többnyire azonban jobbról és balról árgus szemekkel tekintenek Jézusra. Gondosan vigyázzák, hogy logikusan az történjen, amit elterveztek. Ez tulajdonképpen még a legelső fázis, amikor Jézust felbújtogatónak, ellenállási harcosnak, Messiáskirálynak állítják be. (Lk 23:2 és más helyek.) Ezután kezdődik el Pilátus és Jézus beszélgetése: "Te vagy a zsidók királya?" — kérdezi a helytartó kétkedően és tétovázva. Sőt lenézően és fölényesen. Ez a beszélgetés jelenti a második idői síkot, egyben az egész kép egy sejtelmesen rejtett, mégis csodásan ábrázolt jelentetét, amikor Jézus ezt mondja" Te mondod" (Lk 23:3) — "Az én országom nem ebből a világból való. . ." (Jn 18:36). "Én azért születtem, és azért jöttem e világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra". Pilátus ennyit mondott: "Micsoda az igazság?" (Jn 18:37, 38). Pilátus már látja, hogy az előtte álló ember nem az, akinek mondják, sem nem olyan, amivel vádolják. Szinte belerévül a gondolataiba, s megfejtetlen ül marad számára az ész bölcseleti igazsága és az ember jogi ítélőképessége. A harmadik idősíkon Munkácsy az érdeklődő, kíváncsi és zajongó emberekből álló sokaságot jelenítette meg, akik között föltűnnek elgondolkodó vagy dilemmázó alakok is. A közvetlenül Jézus mögött álló két figura, vagy a balszéli kékruhás férfi nem vérmes kinézetűek. A Jézus mellett jobbra oldairányba hajló férfit a kaján kíváncsiság hozta csak ide, a két kezét magasra emelő fehéringes ordítozó viszont egész lényével az elhangzott vád mellett száll síkra, s hangos kiállítással ellenzi Pilátus elbocsátó szándékát, aki nem talált Jézusban semmi bűnt. (Jn 18:38 b) A sötét háttérből szinte hallani az ott tolongok zajongását, az elítélést ellenségesen sürgető tömegmorajlást. Az oszlopnál álló "madonna" alak poziturájából érezni ezt a félelmetes tömegindulatot. A mögöttük lévő hatalmas sötét tér mélységében is megfesthetetlen gonoszságot és kimondhatatlan veszedelmet rejt. A negyedik időlemezen maga Jézus van csak. Szép fehér ruhájában méltóságteljesen áll a középpontban mint akiről sugárzik az ártatlanság, akiből világít a tisztaság, a akiről minden átok, amit a környezete ráhord, szinte lepereg. O a központ, akihez kötődik mindenki a képen. De hogyan kerül ide Jézus fehér ruhában? Indokolt-e Munkácsy részéről ez a nagyfokú művészi szabadság, holott jól tudjuk, Jézus éppen olyan ruházatban járt, mint egy átlag palesztinai ember. Vajon miért ábrázolta így a festő Krisztust Pilátus előtt, amikor ilyen jelenet egyáltalán nem is volt.