Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Krisztus képei

Mint később elmondta John Wanamaker: Sedelmeyer "a Brodway Tabernacleban, templomi környezetben, ünnepies épületben állította ki" az első Krisztus képet. "Belépek a tabernáculumba, két-háromszáz térdelő embert látok a kép előt. Halk mormolás. . . Kezükben a biblia. . . Imádkoznak. . . Sírnak. . . Idegenül állok a környezetben. Első pillanatban nem éreztem semmi nagyságot, meghatottságot. . . Azután hazamentem s nézegetni kezdtem a többi Krisztus-képet. . . Valahogyan elémkerültek Doré és Benjamin West Krisztusai ... És akkor egyszerre megértettem. . . Az ő Krisztusaik lágyak, idelisak, nőiesek, a Munkácsy Krisztusa ember. . . Szenvedő, fáradt, szomorú ember, a nyakán ráncok. . . Látszik rajta, hogy előtte való éjszaka nem aludt, gyalog, elcsigázva jött Gettsemanból. . . Ember, aki az emberiségért meghal. . . Erre eszméltem rá." A két festményt Lindenhurst nevű vidéki házában tartotta Jenkinstownban. Egyszer engedte vissza Európába azokat: az 1889 évi párizsi világkiállításra, itt kitüntető érmet kaptak. A másik világkiállítás, amelyen szerepelt a két mű, az Amerika felfedezésének 400. évfordulóját ünneplő chichágói volt. John Wanamaker vidéki képtárában tűz ütött ki 1907 február 8-án. Ekkor azt az utasítást adta telefonon, hogy először a két Munkácsy festményt mentsék vakkeretükből kivágva, s a hóra dobva. Az addigi 70—80 alkalommal történt csomagolás, utaztatás után ez volt a legnagyobb "megrázkódtatás" a Golgota történetében. 1907—1910 között történt a többé-kevésbé szakszerű restaurálás, pótlás. 1911-ben W. Howard Taft elnök nyitotta meg Philadelphiában a híres Wanamakerstore-t, amelynek ötezer alkalmazottja volt. A nyolcadik emeleten külön képtárat alakított ki a tulajdonos, s itt helyezte el egymással szemben a két nagy festményt (az első kép 410 x 630 cm-es, a Golgota 460 x 712 cm-es méretű). Mellettük állt még egy O. Tanner nevű néger festő pár műve és a Munkácsy ösztöndíjas Hans Temple: Munkácsy a Krisztus Pilátus előtt-et festi című alkotása. John Wanamaker örökösei közkinccsé kívánták tenni a festményeket, ezért minden húsvéti szezonban a nagy átriumban függesztették ki. Az Ecce Homo is hosszú utat járt be, de ez már nem volt diadalút. Kádár Gábor Budapest után Bécsbe, Brüsszelbe, Angliába, Írországba vitte el, itt látta James Joyce 1899-ben, az Irlandi Királyi Akadémián. A 17 éves ifjú a mű drámai erejét, a jellemzőerő nagyságát emelte ki kritikájában. Ezt követően egy angol-amerikai konzorcium vándoroltatta az Ecce Homo-t Amerika-szerte. Itt korántsem volt olyan érdeklődés iránta, mint a két első kép bemutatása idején. Bizonyára látta John Wanamaker is, de nem vásárolta meg, nem tette