Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Bakó Zsuzsanna: Munkácsy festmények a békéscsabai Emlékházban

lonképek közé sorolható, de jóval több érzelemmel, intimitással rendelkezik. A Tájszínvázlat 1880 körül keletkezett és címe is jelzi, hogy vázlatként készült valamely nagyobb, valószínűleg alakos kompozícióhoz, s mint oly sok tájképén szemléletének realista látásmódja líraisággal párosul. A Mozart halála c. nagy kompozícióhoz készült 1886 körül a kiállításon látható kis vázlat. Megoldásaiban közel áll a véglegeshez, s a Requiem próbája közben halálba szenderedő zeneszerzőt örökíti meg expresszív ecsetvonásokkal, élénk színekkel. Az utolsó, negyedik teremben 1880—94 közötti időszak képei kaptak helyet. Az 1880-ban keletkezet Krisztus Pilátus előtt c. kép a vallásos trilógia első darabja. A kép az emberi szenvedés, a magányos és elszánt ember küzdelmének szimbóluma. Mindezeket leginkább Krisztus alakja testesiti meg, és ezt jól érzékelteti a kiállításon is látható Krisztus alakjához készült tanulmány is. A Krisztus Pilátus előtthöz készült számtalan tanulmány egyike az itt bemutatásra került Alvó férfi címet viselő tanulmány. A mű finom lélektani ábrázolásával jól illeszkedik a kompozíció egészéhez. A másik jelentős Krisztus kép a Golgota, melynek megfestéséhez már 1881-ben hozzákezdett. A kiállításon szereplő mű vázlat ugyan, de kompozíciójában megegyezik a végleges változattal. Eltér azonban tőle a színek frissességében, az oldottabb festésmódban, s festői értékeit tekintve egyike a legsikeresebb vázlatoknak, bár tájképek tekintetében a kiállítás messze nem adja vissza Munkácsy e műfajban kifejtett tevékenységét azért az itt látható Holdkelte című 1881-ben keletkezett kép egyike a legkitűnőbb alkotásoknak. A kép főként a témaválasztás miatt sokat őriz a romantikus tájképek hangulatából, de azért jói érzékelhető a realista szemléletmód, a természeti megfigyelés tárgyilagossága. 1884-ben meghalt Hans Makart az osztrák festőfejedelem és Munkácsy két év múlva 1886-ban megbízást kapott a Bécsi Kunsthistorisches Múzeum mennyezetpannójának megfestésére. A téma adott volt, a Reneszánsz apotheózisát kellett megfestenie. A monumentális műhöz számtalan színvázlat készült. A kiállításon szereplő vázlat legfőbb jellemzője a pazar színgazdagság, a kék-fehér-vörös színárnyalatok váltakozása, energikus ecsetvonások, melyen át jól érezhető az alkotó folyamat spontaneitása. A kiállítás időben legkésőbbi darabja Türr István tábornok arcképe 1894-ből. A komoly katonai és diplomáciai karriert befutott tábornok jó barátságban volt Munkácsyval és Colpach-i házának is több alkalommal vendége volt. Arcképe a reprezentatív, akadémikusnak mondott portré típus közé sorolható. A Békéscsabai Munkácsy Mihály Emlékház 1994. május 18-án történő megnyitása után állandó kiállításként áll a látogatók rendelkezésére.