Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Szinyei Merse Anna: Munkácsy Mihály tájképfestészete
lomb üde zöldje is megjelenik. Ember és táj egységes, széles kezelése figyelhető itt meg, mint a néhány ével későbbi Séta az erdőben c. képen még inkább, de a téri végtelenség érzetét főként ez utóbbin tudta felkelteni. Ez egyike Munkácsy legkönnyedebb, leglíraibb festményeinek, halvány, szürkészöldes kolorítja is társtalan. Jól érzékelhető már benne a barbizoni tájfestői gyakorlat. Munkácsy egyetlen igaz barátjának Paál Lászlót tartotta: nem véletlen, hogy Düsseldorfba és Párizsba is magához hívta. Pál 1873 májusában érkezett a francia fővárosba és hamarosan kiköltözött Barbizonba. Ezúttal Munkácsy volt az, aki októberben barátját követve kizarándokolt a fontainebleaui erdőségbe, és ott is maradt három hétig. Jegyesének írt leveleiből tudjuk, mennyire megnyugtatta őt a fenséges természet közelsége: "odavezetnélek, hol mindezt a szépséget, mely gyakorlatlan szemnek rejtve marad, együtt élvezhessed és megértsed a természet néma szavát. Kedves szívem, szépek ezek a hangok, annyi vigasztalás és kiengesztelés van bennük. Ládd-e olyan boldog vagyok, hogy megérzem ezt, megkétszerezi élvezetemet, hogy kint vagyok a szabad természetben" 4 . Ahogy később a colpachi nyaralások, most a hatalmas erdőség közelsége, a Barbizonban munkálkodó festőtársak, különösen jóbarátja társasága nyugtatta meg könnyen csüggedő lelkét. Sokat jelentett számára, hogy még találkozhatott aggastyán példaképével, Milletvel és hogy végre maga is láthatta azokat a helyeket, melyeket Diaz, rousseau, Daubigny képein már sokszor megcsodált. Az erdőszélen táborozó nomádokra akadva, hazai emlékképeket is előhiva megfestette remek kis képét, a Sátoros cigányokat, illetve annak ligetes környezetű nagyobb változatát (Cigányok az erdőszélén). A szélesen, nagy formákkal festett energikus valóságábrázolásával a Pettenkofennel Szolnokra kiránduló osztrák festők távoli rokonává lett. Azidőben Pettenkofen is sokszor járt Barbizonban, akárcsak Deák-Ebner, vagy Max Liebermann — mindketten Munkácsy tanítványai —, de Paál László osztrák társai, Jettel és Ribarz, vagy a holland Mesdag is dolgozott ott. Mindnyájan később is tartották a kapcsolatot Munkácsyval és némely müvükön felfedezhető Munkácsy és Paál hatása. A Barbizonban elkezdett, majd Párizsban befejezett Rőzsehordó nő képen viszont Millet befolyására ismerhetünk, bár ezúttal Munkácsynak nem sikerült olyan poétikus összhangot létrehoznia ember és táj között, mint az példaképénél mindig megragadta. A Sátoros cigányokat kompozíciója, a horizontvonal megválasztása egyaránt kapcsolja a korai Vihar a pusztán-hoz, az érettkori Kukoricáshoz vagy Poros úthoz, va4. Munkácsy Mihály válogatott levelei. Szerk. Farkas Zoltán. Bp. 1952. 82.
