Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Kohnen, Joseph: Munkácsy és Luxemburg

apára és fiára Redingenből és Everl ingen bői. Theodor André és Alphonse München városi polgármester. A colpachi kastélyban egyébként baráti magyar emberek képei is lógnak, úgymint a végsőkig nagyrabecsült tanítónak, Szamossy Eleknek nagyszerű önarcképe, amelyet Luxemburgban, magángyűjteményben máig is gondosan őriznek. Páal László után fiatal magyar művészek látogatták meg a mestert Colpachban, mint László, Szamossy fia és egy bizonyos Schwarz. Az utóbbinak, a mester felügyelete alatt ott ismételten colpachi tájképeket kellett festenie. Luxemburgi művészek, mint Michael Engels, Franz Seimetz, Cabanel tanítványa, aki gyűlölte Cécile enterörjét és Gaston Linden, Bonnard egyik tanítványa Párizsban voltak vendégei. Bár Munkácsy neve Colpach falusi környezete mellett Luxemburg város emelkedett, művelt köreiben idővel ismertté vált, sohasem lett Luxemburgban népszerűvé. A művészete a luxemburgiak számára idegen maradt, mint ahogy maga is, különösen azután, hogy gyógyíthatatlan betegségének csapása alatt 1897-ben beleegyezett, hogy végleg Colpachban maradjon. Nem tartott sokáig, Endenichbe kellett szállítani. Az 187l-es Testament mystique" ellenére halála után Cécile, akinek továbbra is sok pénzre volt szüksége az új évszázad kezdetéig több aukción a megmaradt képeinek nagyrészét elárverezte. A többit a belgiumi, németországi és angliai családtagok vették át. Egyébként hála ennek a szétszórásnak, egy néhány Luxemburgban is maradt. Sokat azonban, luxemburgi motívumokkal, amelyeket Franciaországban gyanítok, és amelyeket elsősorban Sedelmeyer vitt el, a mai napig sem tudtam megtalálni. Cécile Munkácsy 1915. március 8-án meghalt Luxemburgban, és még ma is a colpachi falusi temető bejáratánál van eltemetve. A colpachi kastélyt Cécile unokahúga a szomszédos belga Guirschból származó Wyckersloot bárónak adta el, aki azt rövidesen a luxemburgi acélmágnásnak, Emile Mayrischnak juttatta. Ezzel egy újabb kulturakedvelő család került Colpachba, akik a 2. világháború kitöréséig nagy embereket gyűjtöttek maguk köré, ezek André Gide, Paul Claudel, Karl Jaspers, Bernhard Groethuysen, E. R. Curtius és Walther Rathenau. Sajnos ők egy más időnek és egészen más művészeti érdeklődésnek elkötelezett mecénások és műgyűjtők voltak, és elődjük munkáját teljesen félreismerték és következetesen figyelmen kívül hagyták.