Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Kohnen, Joseph: Munkácsy és Luxemburg

val" (Vég. 220), "Cécile von Barnewitz" (Vég. 553). Amikor a feleségét ábrázolta, az emelkedő életkorral egy belső távolságtartás, egy bizonyos gyűlölködés a modellel szemben vált áttekinthetetlenné, amelyben a valóságban a házasságon belüli kapcsolatuk tükröződött. Ez jelenik meg végeredményben az impozáns arisztokratikus alakjaiban, a híres "Liszt Ferenc" (Vég. 431) és Haynaid Lajos érsek portréján először is egy mindent meghatározó fekete alaptónusban, majd másodszor az ugyanannyira elbűvölő sötétvörösben. Az öreg colpachi tanító démonisztikus karakterfeje inkább E.T.A. Hoffmann vagy Kafka példája szerinti rémálomszerű reminiszcenciáknak tűnnek az ifjúkorból, bár az ott tevékenykedő pedagógusok nyilvánvalóan fiatalabbak voltak. Két csendélet, egyik a magyar Nemzeti Galériában (Kohnen 162. old) egy további luxemburgi magántulajdonban (Kohnen 158. old.) ismétcsak lebilincselő háttérrel feketében ill. vörösesbarnában, hála ötletgazdag sajátos kontrasztkompozíciójának a 19. század legjobbjai közé tartozik a maga nemében. Itt kell megjegyezni, hogy a Luxemburgban található, a háttérre bőven felhasznált bitumen máig a legkisebb mértékben sem halványodott, hanem még ma is újnak néz ki. Egy széles háromrészes oltárkép, a "A tékozló fiú" amelyet Bernhard Kier konviktusigazgatónak ígért meg (Kohnen, 188. old.), amely a mai napig is a luxemburgi konviktuskápolna fénypontját jelenti, hasonlóképpen a "Cercle Municipal" a városi díszépület kék szalonjában egyik legjobban sikerült 280 x 400-as szénben és olajban készült kompozíciótanulmány a "Golgotha"-hoz, amelyet Cécile Luxemburg városának ajándékozott. A falusi gyerek- és asszonyfejek a Luxemburgban készült műveken feltűnően gyakran magyaros kiugró arccsontot viselnek, amely a luxemburgi néptípusra teljesen idegenek. Ezzel szemben az ismert helyi polgári személysiégek képei különleges eleganciával és pontossággal készültek, és új adalékot adnak luxemburgi szemszögből a más kultúráknak elkötelezett szín- tér, és alakkompozícióra. Gondolok többek között a fiatal Cécile Papier magabiztosságot sugárzó fejére (pl. "A művész műtermében") és Marie München, Milton lányára, amelyhez Victorine Herchen, a neves luxemburgi történelemkutató, Arthur Herchen lánya ült modellt. A nagy történelmi freskókhoz, amelyek többnyire Luxemburgon kívülre kerültek, így a "Golgotha", "Ecce Homo" (Victorine Herchen vagy Sophie) "Krisztus Pilátus előtt" valamint a bécsi művészettörténeti múzeum mennyezeti festménye részben a mester luxemburgi modelljeihez nyúlnak vissza, amellyel kapcsolatban a mai visszatekintésből az idők folyamán egy egész sor legenda keletkezett. Jellemző módon Munkácsy munkáján keresztül világosan megkülönböztette az igazán szívéhez nőtteket, és pusztán jó ismerősként a felesége által megismerteket. Ezek többnyire kevéssé isnpirálták, és ezért általában nem festette meg őket, ha társadalmilag szívesen látottak is voltak nála. Gondolok többek között Franz Heldensteinre, Koppes püspökre, Paul Eygschen államminiszterre (akiről egyébként egy rajznak kell lenni), a szoros barátságban levő jegyző és politikus Bian családra, az