Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Lacambre, Geneviéve: Munkácsy helye a 19. század végének francia művészeti életében

Ezekben a nagy albumokban, amelyeket szövegközti rajzok illusztrálnak, Munkácsy együtt szerepel Bougouereau-val, Israels-lel, Jules Bretonnal, Jean-Paul Laurens-el, Van Marcke-kel, F. A. Bridgmannal, Jules Lefebvre-rel, J. de Nittis-szel, H. W. Mesdag-gal, Charles Jacques-kal az első kötetben, Paul Baudry-val, J. J. Henerrel, Herkomerrel, Louis Knaus-szal (mesterével), Léon Bonnet-val, Alma Tademával, Meissonnier-vel, Gustave Boulanger-val, Puvis de Chavannes-nal, Rosa Bonheur-rel, Raimon de Madrazoval, J. A. Millais-vel a második kötetben. Stílusát tekintve Munkácsyhoz legközelebb álltak: Jean-Paul Laurens, Knaus, Bonnet és Gustave Boulanger. Ahogyan ez utóbbiakat, Munkácsyt is hamarosan elfelejtették, művészetüket most tárgyilagosabban újraértékelhetjük. Talán érdemes lenne Munkácsy vallásos művészetét a francia Lhermitte-ével vagy Cazin-éval, a német Frits von CJhde-val, történelmi kompozícióit Matejko, Piloty, Brozik vagy Mucha hasonló kompozícióival együtt elemezni. Mucha például a Szláv eposz című művével a XX. századi elején az Árpád-tematikához hasonló nemzeti őstörténeti tematikát dolgoz fel. A Magyarország Parlamentjét díszítő Honfoglalás kép, mely az 1893-as párizsi Szalon alkalmával volt kiállítva, kegyetlen kritikát kapott Octave Mirbeau-tól: "Munkácsy Mihály. . . a hatalmas . . . , aki zenei képek feltalálója is. Nagyon sajnálom, hogy lemondott az ilyen típusú festészetről. Talán egy ügyesen elrejtett cigányzenekar Árpádja mögött elviselhetővé tette volna ezt a szerzőjéhez hasonlóan hatalmas kompozíciót. . . Semmi se kellemetlenebb a szemnek, mint a kép sápadt zöldes tónusa és az a mozdulatlanság, amely megfagyasztja a levegőben a legihletettebb mozdulatokat. Mindezt hallatlan szegénység, kétségbeejtő banalitás, megfagyott és közönséges realizmus jellemzi". . . Munkácsy nagy vásznai a történelmi festészet Második Császárság óta tartó lassú agóiájának tanúi. A már fáradt Munkácsy utolsó személyes tiszteletadása Puvis de Chavannes előtt nem volt elegendő ahhoz, hogy megmentse az utókornak Munkácsy művészetét, ha rokonszenvessé is teszi számunkra a kis munkácsi árvából lett világfit.