Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Wittmann Zsuzsa – Velledits Lajos: Munkácsy Mihály festőtechnikája és anyagai

anyagmennyiségű minták a vizsgált műalkotások leginkább károsodott részeiből származnak, és legnagyobb részük nem, vagy csak alig tartalmaz pigmenteket. A mintákat, mikroszkóp alatti tanulmányozásuk után, a festmény keresztmetszetének irányában, preparatív módon két részre osztottuk. Az egyik részt a rétegek vizsgálatára használtuk, amelynek során a keresztmetszeti felületet, a rétegek állapotát és vastagságát tanulmányoztuk. Megállapítottuk, hogy diffúzió sehol sem tapasztalható. Mikroanalízissel végeztük el a rétegekben és a vizsgált felületen található fémek minőségi fémanalízisét. Módszereink a következőek voltak: energia- és hullámhosszdiszperzív mikroanalízis (EDS), azaz pásztázó elekronmikroszkóp és elektronmikroszonda; ez utóbbi eljárás az egyes szemcsék fémösszetételére adott választ. Főleg az ólom és kálium, valamint a vas együttes jelenléte volt kimutatható a keresztmetszet egészében és a festékminták keresztmetszetében többszörösen előforduló barnás színű rétegekben. Néhány mintánál a rétegek megszínesítésével kerestük a választ a kötőanyagok elhelyezkedésére. Fehérje csak a fatábla vagy a vászon (műterem) felületén volt kimutatható. Olajat és gyantát szinte minden rétegben, de főleg a barnás színűekben találtunk.

4 Ezek az eredmények teljes összhangban vannak a következőkben ismertetésre kerülő részletes, a szerves és szervetlen anyagok összetételét illető vizsgálatok eredményeivel. A minták második csoportját először roncsolásmentes vizsgálatoknak vetettük alá. Röntgen flurescence analízis (XRP) segítségével azt tanulmányoztuk, hogy a minták milyen fémeket tartalmaznak. A Röntgen diffrakciós analízis (XDA) pedig azt mutatta ki, hogy a fémek milyen vegyületeik formájában vannak jelen a festményben. A vizsgálati eredményeket a következő táblázat foglalja össze: 3. A vizsgálatokat dr. Pozsgai Imre, az MTZ Műszaki Fizikai Kutató Intézetének munkatársa végezte 1988-ban, majd dr. Nagy Géza, az MTA Geokémiai Kutatócsoportjától újabb eredményeket ért el. 4. A rétegek tesztelését Török Klára és Bendefy Márta végezte a Központi Múzeumi Igazgatóság laboratóriumában.