Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Szentkirályi Miklós: Munkácsy Mihály Golgota című festményének restaurálása

tottuk azt, hogy rendet teremtsünk a képen, hogy megtaláljuk a Munkácsy által festett réteget és feltárjuk, mégha azokat korábban erősen megkoptatták is. Csakis ezt tartottuk elfogadható kiindulópontnak további, immár esztétikai helyreállításhoz. E szempontok tisztázása azért volt fontos, mert a kutatófeltárások során egyértelműen kiderült az is, hogy a felületeket nem egyöntetűen dolgozták át az idők folyamán: a világos részeknél gyakrabban tisztították, itt többféle színű, illetve vastagságú lakkmaradványra bukkantunk. A sötét színeket általában lekoptatták, jobb esetben érintetlen maradt, ezesetben a többrétegű lakk miatt torzultak a színek. A feltárt részeknél az eredeti festett felület átütő frissességű, a kisebb sérülésektől eltekintve igen jó állapotú. Egyedül a háttér igen gazdagon modellált, a drámai eseményt még jobban fokozó égrésze maradt fenn igen kopott állapotban. Itt az átdolgozás mértéke a legjelentősebb. E terület teljes feltárásakor derült ki a kép történetében bekövetkezett legnagyobb műhiba: a letisztított égrészt kb 40 x 40 cm-es "négyzetháló" borítja. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy dublírozáskor ugyanekkora papírlapokkal leragasztották a festményt, vasaláskor deformálódott a felület, a két papír találkozásánál kisimult, máshol összeugrott és a ragasztó valósággal belesült a festékbe, melyet megkísérelték eltávolítani, valószínűleg sikertelenül. Ekkor folyamodtak egyre erősebb tisztító eljáráshoz: az eredmény katasztrofális, és hogy eltusolják a hibát, az egész területet átfestették. A későbbi eredetű festék és lakkeltávolításkor igen körültekintően kellett eljárjunk, mert Munkácsy festőtechnikája sok festőszert igényelt, rétegei sokszor leheletvékonyak. Ennek következtében az eredeti rétegek és az utólagosan felhordottak szétválasztása állandó (JV lámpával történt ellenőrzés mellett volt végezhető biztonságosan. Az oldószerek megválasztása is körültekintést igényelt. Esetünkben különösen Munkácsy által használt festőszerekre és kötőanyagokra kellett tekintettel lennünk. Gondolunk itt elsősorban az ún. bitumen használatára, melyet szerencsére alapozásként nem használt. Festékként alkalmazott ilyen jellegű, mélytüzű szurokfekete anyagot, mégpedig a drapériák redőzeteinek kihangsúlyozásánál és a hátterek mélységének fokozásához. Körültekintő munkával az eredetit fedő rétegek eltávolítása sikerrel megoldható volt úgy, hogy még ez ez igen érzékeny réteg sem károsodott túlzottan. Sajnos ez korábban megtörtént. Teljes feltárás utáni lakkozást bizonyos konzerválási eljárások előzték meg, ahol a vizesedés okozta elváltozásokat igyekeztünk regenerálni: kifehéredett lakk és festék-