Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

Jegyzetek

280 ECSEDI 1935. 94. 281 ECSEDI 1935. 88. 282 ECSEDI 1935. 95. 283 ECSEDI 1935. 93. 284 Uo. 285 ECSEDI 1935. 94. 286 MOLNÁR 1969. 118; SZŰCS 1938. 217. 287 MOLNÁR 1969. 118. 288 SZŰCS 1938. 217-218. 289 A kenyér kutatás története jól kimunkált. A XVIII. század második felétől (K. MÁTYUS 1787) napjainkig (KISBÁN 1965) számtalan tanulmány foglalkozik vele. Vidékünk kenyérsütési hagyományait leírta: SZALACSI-RÁCZ 1976. 300. Kézirata DMNA 1012-67. 290 Itt még 1960-ban is csak 48,3% volt a búza aránya a rozshoz képest. SZALACSI RÁCZ DMNA 1012-67.17; SZŰCS 1938. 220. 291 A krumplis kenyér készítését a XIX. század elejétől kezdték propagálni. A Nemzeti Gazda IV (1817) 56-57. l.-on ismerteti a nyers, és a főtt krumpli alkalmazását a kenyérsütéshez. 292 így tudunk árpa, zab, szárított krumpli kenyérről. Nemzeti Gazda IV. (1817) 51-52; Más szükséganyagokról tájunkon csak szórványadatok vannak. Ilyenek a gyékény lisztes gyökere (bengyele), súlyom, harmatkása, árpa, köles, cirok, a mályvafélék termése. SZALACSI RÁCZ DMNA 1017— 67.99; A debreceniek fehér kenyerét világhírűnek tartja TOWSON Robert angol utazó (SZAMOTA 1891. 485-486, 488); Debrecenben a sütőasszonyok a kenyeret a piacon árulták. 1758-ban 24 fehérkenyér-sütő, 100 közkenyér-sütő és 3 úgynevezett poltráskenyér-sütő nyert adóbesorolást. HBMLT ÍV. A. 1013/f. Class, op. 2. 293 SZAMOTA 1891. 303. BROWN Eduard utazása 1669-1670. 294 OSVÁTH 1875. 572 (Szentjános) 295 A komlószárító 60-80 cm átmérőjű, 10-15 cm magas kör alakú vessző-, vagy gyékénykosár, már XVIII. századi városgazdái elszámolásban is szerepel. HBMLT. V. 637/a. 42. A Berettyó-melléki falvakban a kovásszárítót ma is így nevezik. DMNA 2094-84. 296 A népi magyarázat szerint ilyenkor a kovászt készítő asszony ajkával csücsörítve „cö-cö-cö" hangot ejtett, ezért nevezték ezt cőknek. A „tzők" eredetéről K. Mátyus István azt írja, hogy a német „zeug", „zeuk„ szóból származik, s a német pékektől került a magyar nyelvbe. (K. MÁTYUS 1787. II. 88.) A „czók" készítésmódját leírta Ponori Thewrewk József 1829-ben (PONORI THEWREWK 1829. 30-42, 46-48). Magát a korpakovászt nálunk már 1489-ben ismerték. BOGDÁN 1973. 89; SCHRAM 1964. 585. 297 SZŰCS 1938. 219. 298 SZŰCS 1938. 220; Debrecenben, Nádudvaron pap, Gáborjánban cuca a neve. 299 Vö.: UJVÁRY 1967. 359-365. 300 A kővé vált kenyér mondáját Bihartordán Dám László jegyezte le, sót le is fényképezett egy állítólagos kóvé vált kenyeret. DÁM 1968. 429-430. Ismerték a mondát Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben is. 301 ECSEDI 1935. 122; A sárréti falvakban a püspökladányi gimnázium tanulói a következő babonás hiedelmeket jegyezték le: 1. Ha valakitől kovászt loptak, nem kelt meg a kenyere. 2. Bevetés után a pemetlevet magasra öntötték, hogy magas legyen a kenyér. 3. A szakajtókosarakat bevetés után lefele fordították, hogy magas legyen a kenyér. 4. Ha a fűtőanyag szemetjét az ajtó fele seperték, kifolyt a kenyér. 5. Ha valaki elejt egy darab kenyeret, éhezik a rokona. 6. Ha friss tejbe lágykenyeret késsel vágnak, véres tejet ad a tehén. 7. Karácsony táján a tyúknak kovászt kell adni, mert akkor hamarabb tojik. 8. Űrnapján nem szabad kenyeret sütni, mert akkor kővé válik a kenyér. 9. Dagasztáskor pici darabot felemelnek, cuppantanak, hogy magas legyen a kenyér. 10. A szakajtóruhát a kemence előtt kell kirázni, mert ha nem, elmegy a háztól a szerencse. 11. Ha a szívanó sarka lángrakap és parázslik, a családot csapás éri. 12. Ha vihar van, nem szabad fűteni, mert becsap a villám a kéménybe. 13. Sütéskor a pernyét a katlanba kell húzni, mert ha nem, kivisszük a szerencsét a házból. 14. Ha fordítva teszik le a kenyeret, megfájul a hátuk. 15. Ki milyen egyenesre vágja a kenyeret, olyan a beszéde. 16. Dagasztás közben nem szabad enni, inni, mert elfolyik a kenyér. 17. Ha a kenyér feneke meghasad, valaki meghal. 18. Ha a pemetlevet nem a kulinába öntik, a leány nem megy férjhez. 19. Ha a kemencében kettéhasad a kenyér, valaki meghal. 20.