Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

Jegyzetek

74 OSVÁTH 1875. 16-17. 75 Kismarjában, s a szomszédos Csákó-pusztán 1930-1940. között sokszor láttam a varjúszedésnek ezt a módját. 76 OSVÁTH 1975. 19. 77 OSVÁTH 1895. 21-22. 78 BENCSIK 1973. 122. 79 ECSEDI 1935. 88. 80 ECSEDI 1935. 209-212. 81 DÁM 1968. 247-267; DÁM 1979. 252-256; VARGA 1979. 212-214; Az Erdélyből ismert „vándorkemencék", „sütőharangok" nyomait megyénkben nem találtam meg. PONORI THEWREWK 1929; SZILÁDY 1909. 82 SZŰCS 1938. 217; ECSEDI 1935. 57-58. 83 MN

2 I. 64. 84 SZŰCS 1938. 217-218. 85 VISKY 1932. 84-86. 86 ECSEDI 1935. 217; CS. TÁBORY 1976. 171-180. 87 GUNDA 1989. 11-28. 88 MAGYARI 1989. 241-262. 89 A XVII. században Erdélyben még a főurak is fatányérról ettek. APOR 1978. 31-45. 90 Az utolsó káposztanyomó követ 1975-ben Kismarjából hoztam be a Déri Múzeumba. Lsz. V. 75.67.2. 91 VARGA 1978. 283-289. 92 ECSEDI 1935. 213. 93 P. SZALAY 1989. 191-239. 94 BARNA 1989. 71-79. 95 VAJDA 1989, 163-189. 96 ECSEDI 1935. 220. 97 ENYEDI 1962. 98 VARGA 1978. 286. 99 Derecskén pl. az első világháború után terjed el. DMNA 1665-77.4. 100 Rajzait közli: ECSEDI 1935. 36-46. 101 P. SZALAY 1989. 228-229. 102 ECSEDI 1935. 220-234. 103 Debrecenben 1774-ben „Kása Tsináló Társaság" alakult. Rendszabályaikat még 1833-ban is csak a debreceni vásárbíró adta ki, de már szabályos céhszerű feltételeket szabott számukra. így a társaság élére két „gazdasszonyt" választottak, akik 30 kr.-tól 1 forintig büntető joggal bírtak. Az oklevél szabályozta az árulás rendjét. A helyet sorshúzással nyerték a kásacsinálók, de kimondja a szabály, hogy ott „csak magaés ne leánya" áruljon. Igaz mértéket tartson, s a vevőkkel „illendően" bánjon és jó árut adjon. Nyers kölest minden kásacsináló maga vásároljon, és ne férje, leánya, cselédje. A társaságot évente négyszer kell összehívni, s új tagokat csak a társaság vehet fel. Végig egy „classis"-ba sorolták őket, tehát nem lehettek módosak. Évi adójuk egységesen 1,50-2,50 forint között volt. Számuk változó, 10-40 fő között mozog. HBMLT. IV. A. 1013/f.7. 104 LAMBRECHT 1915; SZŰCS E. 1978; Uő.: 1979. 105 SZŰCS 1938. 222. 106 A jő minőségű 1 mázsa búzából kb. 25 kg nullás-, 40 kg kenyérlisztet és 20 kg korpát adtak. 5 kg-ot számoltak „porlás"-ra, s 10 kg volt a vám. Hencida. DMNA 2056-83; Nagyobb malmokban Debrecenben a XIX. század végén 11 féle lisztet őröltek. SZALACSI RÁCZ, DMNA 1012-70.20. 107 Újszentmargita. DMNA 2020-82.25. 108 Az olajütők Debrecenben már a XVIII. század első felében „Olajütő Társaságot", 1740-től pedig valóságos céhet alkottak. Az olajütő mesterek száma 15-31 fő között váltakozott s a városban egy külön erre a célra kijelölt helyen (Olajütő) működhettek. VARGA 1981. 344. 109 Vö.: MN

2 I. 47-53. 110 VARGA 1974. 431-534; KURUCZ 1964. 111 VARGA 1970. 112 ECSEDI 1935. 197.