Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás növényi eredetű alapanyagai

Birsalma. Félvad állapotban tengődött egy-két fa a kert sarkában. Gyümölcsét télen a tiszta szobában a szekrény tetején tartották, mert jó illatot adott a szobának. Nyersen nem nagyon ették, csak étel alapanyagként használták. Dió. A diófa a kertek, udvarok méltóságteljes dísze. Hatalmas példányait főleg a szőlőskertek őrizték.

36 A dió nyersen is kedvelt csemege, köszöntő gyerekek ajándéka, főként azonban tésztába való töltelék. Megszerzésére mindenki törekedett. Mogyoró. Vidékünkön elsősorban vadon termő erdei gyümölcs, de nagyon sok kertben tenyészett egy-két mogyoróbokor, mely olykor tekintélyes fává is fejlődhetett. Termését a dióhoz hasonlóan hasznosították. Pöszméte, (köszméte, egres elnevezése tájunkon újabb jelenség). Nem sokra becsült gyümölcs: cserje, bokor formájában szőlők végében, utak mentén tűrték meg. Nem gondozták, így félvadon tenyészett. A gyerekek nyersen is szemelgették, de főleg étel alapanyag. Ribizli. A piros, ritkábban a fekete ribizli szintén nem nagyon számontartott gyümölcs. Néhány bokor állt a kertben az utak mentén, melynek termését nyáron elcsemegézték, illetve néhány helyen főztek belőle levest, vagy lekvárt. Málna. Régebben csak vadon fordult elő az erdők tisztásain. A XX. században nagyon sok kert végében lényegesebb gondozás nélkül, szinte félvad állapotban tenyészett. Szakszerű szántóföldi művelése a nyírvidéki falvakban az 1950-es évektől terjedt el. Régebben többnyire nyersen fogyasztották, sokan készítettek belőle szörpöt, vagy lekvárt. Eper. Vidékünkön egyértelműen a fán termő fehér- és fekete gyümölcsöt (Morus alba, M. nigra) értik alatta. Itt is a XVHI. század végétől, H. József ismert rendelkezése óta telepítettek epres kerteket, illetve ültették mindenütt az utak mellé. A XIX. században már megszokott díszfája a paraszti udvaroknak.

37 Termése a gyermekek kedvelt csemegéje. Egyesek pálinkát is főztek belőle, de a termés több részét baromfiak ették meg. Dinnye. Mind a görög, mind a sárgadinnye egyike legrégibb ismert gyümölcseinknek.

38 Megyénk egész területén ismert, de néhány falu különösen híressé vált dinnyéjéről. Ilyen volt Konyár, Tépe, Hajdúbagos, a Debrecen környéki kertek, ahol nagy mennyiségben, eladásra is termelték. Érési szezonban a dinnyetermelők délben és este igen sok dinnyét esznek, néhol (Fülöp, Konyár) kenyérrel eszik, így a fő étkezést pótolja. Ősszel, a zölden maradt apró dinnyékből savanyúság céljára befőttet készítenek. Szamóca vagy földieper . Igen kis mennyiségben, kertekben termelték. Mák. Többnyire kertekben termesztett növény. Az 1930-as évek végétől sokan szántóföldön, eladásra is termelték. Elsősorban tésztafélék töltőanyaga. Régebben a gubójából altatószert főztek, amit a rosszul alvó gyereknek adtak. Napraforgó. Megyeszerte elterjedt olajat adó növény. Régebben elsősorban szegénynövényként ültették kukoricatábla-, vagy utak mellé. Táblás termelése csak az 1930-as évek óta ismert, főleg amikor a háborús beszolgáltatási rendszer során a napraforgómaggal jól lehetett teljesíteni a beadási kötelezettséget. Magja nyersen, vagy enyhén pörkölve kedvelt csemege (neve Gáborjánban és Konyáron muszi), főleg azonban olajat préseltek belőle. Református falukban '945 előtt olajat nem fogyasz-