Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)
A kész ételek osztályozása
Rongyoskifli A többször zsírozott-összehajtogatott, majd elnyújtott tésztát tenyérnyi kockákra vágták, majd kiflinek sodorták. Tetejét tojással kenték, néha cukrozták (Kismarja). Zsíroslepény A kenyértésztát tepsi nagyságú lapokra nyújtották. A tepsi alját kizsírozták, beletették az első lapot. Ezt megzsírozták, sózták, némelyek borsozták és zöld kaporlevelet hintettek rá. Ezután jött rá a második lap, s a többi, mindegyik közét hasonló módon zsírozva, fűszerezve. Ha a tepsi megtelt, kevés pihentetés után kemencében kisütötték, majd a tepsiből kivéve négyszögletes darabokra vágták. A rétegek közé néha apró tepertőt, túrót, káposztát is helyeztek. Igen népszerű, nagyon jóízű tészta. Név változatai: zsíroslepény (Artánd, Kismarja, Konyár), kenyérlepény (Hencida, Szerep, Kornádi, Püspökladány, Földes), dübbencs (Hencida), lepény (Püspökladány, Fülöp), kaproslepény (Nagykereki), kanvarnyú (Kornádi, Nagykereki, Püspökladány), varjúlepény (Artánd, Püspökladány), sóskavarjú (Berettyószentmárton). Bodag A teknőben maradt tésztát felkaparták, liszttel, tejfellel, kis sóval összegyúrták. Kb. 2 ujjnyi vastagra elnyújtották, tenyérnyi nagyságú kockákra vágták, s ezeket kemencében kisütötték (Püspökladány). Újtikoson, Újszentmargitán tepsiben sütötték. Mikor ropogósra sült, összetördelték, forró vízzel leöntötték, zsírt, túrót tettek rá. Neve: túrósbodak. A tepsiben a tésztát késsel kis kockákra bevagdalták, így szebben lehetett tördelni. Tiszacsegén a búzaliszthez zsírt, tejfelt gyúrtak, kevés élesztővel keltették. Legtöbben krumplit is kevertek hozzá. Kelesztés után pogácsaformákra szaggatták, kemencében sütötték. Neve: kolompíros pogácsa. ÖNTÖTT TÉSZTÁK Igen sok néven, sokféle változatban ismert. Közös jellemzőik, hogy valamiféle rúd, vagy perecformákra sodorják a tésztát. Ezt néha 2-3 cm-enként bedarabolták, vagy fel is vágták. Kemencében sütötték ki, majd forró sós vízzel, vagy tejjel leöntötték, esetleg túróval, mákkal, dióval, mézzel, vagy prézlivel, tepertővel ízesítették. A változatok közt leggyakoribbak a kelesztett kenyér-, vagy kalácstésztából készült rudak, de kelesztés nélküli tésztából is készülhettek. A készítés során különböző adalékokkal is gazdagíthatták a tésztát. Debrecen környékén zsírral, tejfellel, vajjal, a katolikusok olajjal gazdagíthatták a tésztát, de sokan minden adalék nélkül készítették. A készítésmód is változhatott. Volt, ahol a cipóból kiszakított tésztát kézzel rúd alakúra sodorták. Más helyen a tésztát előbb elnyújtották, megzsírozták, s csak azután sodorták hurkává. Ilyenkor sülés után a tészta rétegekre bomlott. Kelt tésztából készült variációk:
