Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás növényi eredetű alapanyagai

a pirított zsíros kenyeret dörzsölték be vele, mivel úgy tudták, hogy a fokhagyma gilisztahajtó szer. Retek. Falvainkban valószínűleg főleg a XX. században ismerték meg. Városokban a bolgárkertészek árulták. Néhány tanult gazda termelt hónapos, vagy őszi retket, melyet nyersen főleg szalonnával ették.

24 Káposzta . Egyik legnépszerűbb, évszázadok óta termelt növényünk. Fontosságát jelzi, hogy alig van olyan településünk, ahol a XVTII. században még ne lett volna külön káposztás kert, torzsáskert. Legfontosabb káposztatermelő helység Hajdúhadház, ahonnan régen szekerekkel, újabban vagonokkal szállították az őszi fejes káposztát a környék piacaira.

25 De sok káposztát termeltek a bihari Tépe, Derecske, Hosszúpályi, Monostorpályi, Hajdúbagos gazdái is. Ostváth Pál kiemeli Artánd, Gáborjon, Mezőpeterd káposztatermelését. Régebben kevesebb fajtát ismertek. Általában termeltek nyári kelkáposztát, egy korábbi és egy későbbi érésű fejes káposztát. Nagyon kevés helyen termeltek vöröskáposztát. A káposztát kizárólag alapanyagként használták, csak a torzsáját ették nyersen, elsősorban a gyerekek. Karalábé. Kevésbé elterjedt, mint a káposzta, valószínűleg az újabb korban meghonosodott növény. Elsősorban polgárosultabb családoknál főzték. Nyersen a gyerekek ették.

26 Répafélék. A takarmányrépa kellemetlen íze miatt alig jöhetett számításba. Céklát paraszti kertekben csak a XX. században termeltek. A cukorrépát ismerték, de főleg az uradalmak termelték. Paraszti földeken az 1930-as évektől jelenik meg. Ekkortól kezdték használni cukor pótlására.

27 Újszentmargitán tudnak arról, hogy egyesek cukorrépát sütöttek és azt fogyasztották. Paradicsom. Elsősorban kerti növény. Vidékünkön csak a XX. században terjedt el. Nyersen 1945 előtt nem ették, csak étel alapanyagnak tekintették. Paprika. Csak a XLX. század elején terjed el,

28 elsősorban kerti növény. Zölden ették szalonnával, de inkább pirosra érlelték, megszárították és fa mozsárban apróra törve fűszerként fogyasztották. A fekete földön jobban termett. A kis-sáréti Berekböszörményben a múlt században eladásra is termelték, de kedvelt növény a Nagysárrét környékén is. A falusi háztartásokban a XX. században már előnyben részesítették az „édes nemes" pirospaprikát, de a pásztorok, tanyasi, pusztai férfiak a nagyon erős csöves, vagy cseresznye paprikát kedvelték. Sárgarépa, petrezselyem. Mindkettő vidékünk legfontosabb ételízesítő növénye. Elsősorban kertekben termesztették, de Derecskén szántóföldi művelésben is termelik, és piacokon, szekerezve árulták. Sok helyen a szőlősorok közé is vetették. A sárgarépát, főleg a gyerekek nyersen is szerették.

29 Zeller. A hagyomány szerint Monostorpályiban Pálos-rendi szerzetesek honosították meg még a középkorban. Valójában később, kb. a XVIII. század végén bukkan fel, de megyeszerte nem is terjed is. 0 Uborka (ugorka). Igen kevés adat alapján úgy tűnik, a XIX század eleje óta elterjedt kerti növény. Tájunkon nyersen nem ették, csak savanyított formában.