Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A kész ételek osztályozása

Rostélyon sütés Juh, disznó, borjú hússzeleteket a tűz fölé állított vas rostélyon sütötték meg. Ha a hús nem volt elég kövér, szalonnával tűzdelték meg (Püspökladány, Hajdúhad­ház, Biharnagybajom). Tepsiben, lábasban sült húsok Disznóhúsból készítették, mely önmaga is rendszerint elég zsírt eresztett. De ha nem volt elég zsíros, tettek alá zsírt, hájat, vagy szalonnát. A lapos szeletekre vágott húst megsózták, tepsibe rakták, s a kemencében megsütötték. Disznótor reggelén sok helyen hasonló módon megsütötték az úgynevezett lesipecsenyét, csukapecsenyét, máskor a fehérpecsenyét és a tokapecsenyét. Vásárokon a pecsenyesütők combból, vagy más tömény húsból sütötték a lacipecsenyét, melyet a lacikonyhában árul­tak. 268 Sokan a pecsenyét fokhagymával megtűzdelték, vagy a fokhagymát a kés fo­kával beleverték a hússzeletekbe, sózták, borsozták s úgy sütötték ki. A pecsenye csak alkalmi étel, hétköznapokon ritkán került rá a sor. (Minden helységben ismerték.) SÜLT HÚS A kifejezés minden húsfélére vonatkozhatott, ezért sok fajtája van. Sütöttek egészben malacot, 269 baromfit. Néha a levesben már kifőzött húst sütötték meg. Ha­sonló módon sütötték a liba, ruca májat, a füstölt oldalast, a töviskes húst, sőt leg­többször még a kolbászt is. A megsütendő húst tepsibe tették, ha nem volt elég kövér, zsírt tettek alá, s kevés vízzel is feltöltötték. A húst sózták, borsozták, ha so­vány volt, szalonnával megtűzdelték. Nagyobb darab húsokat, mint pl. a malac, egészben sült baromfi stb. szalonnával megspékelték, s még így is sütés közben az alulra kifolyt zsírjával többször meglocsolták. A hús alá a zsírba sokan tettek hagymát, paprikát is. A juh combot fokhagymá­val megtűzdelték. A sütést végezhették lábasban, sütőben, vagy kemencében. A sült húsokat kenyérrel ették melegen, vagy hidegen. Ujabban majdnem min­dig köretet is készítenek hozzá. 270 Hús gulyásosan Birka-, vagy borjúhúsból csinálták. Az állatot úgy nyúzták, hogy víz ne érje. Birkahús esetében a bogrács fenekére helyezték el a kettévágott fejet, mellé a nya­kat, koncokat, azután az apróhúst és a csontokat. Közben folyamatosan sózták, pap­rikázták. Nem tettek közé se hagymát, se krumplit, s nem töltöttek alá vizet sem, hanem a „saját levében" főtt meg. Főzés közben nem is kavarták, hanem rázassál forgatták 271 Hasonlóan készült a borjú gulyásos is. Ilyenkor a bogrács fenekére velőscsontot helyeztek. Ha nem volt elég kövér a hús, akkor kellett alá zsírt izzítani. Ilyenkor a paprikát a zsírral együtt pirították. A hústömeget lehetőleg nem kavarták, hanem rá­zassál fordították.

Next

/
Thumbnails
Contents