Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
V. Szathmári Ibolya: A debreceni párta
A lányok korai pártadíszei préselt, nyomott, áttört mintájú veretek, korongok voltak, legtöbbször ezüstlemezből, aranyozott ezüstből vagy ezüstözött bronzból, s egyéb ötvözetből készültek. Ezek a díszítmények vászonszalagra vagy vászonnal és bársonnyal bevont bőrszalagra kerültek. A pártákon fellelt veretdíszek azonban nemcsak a párták kizárólagos díszítményei voltak, hasonló veretek ékesítették a viselet egyéb kellékeit is (mint pl. a derekat övező pártaövet vagy a ruha egyes részeit, 1. kép). Ilyen díszeket említ pl. Dombay János egy Árpád-kori temető feltárásakor előkerült leletanyagok között 11 (2. kép). László Gyula a Szent István-korhoz közelebb álló szeged-bojárhalmi temető sírjában nagyobb fémkorongokkal és csüngős veretekkel díszített pártát talált. 12 Szabó Kálmán : Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei című munkájában a kecskeméti múzeum ásatási anyagára építve mintegy a pártaveretek fejlődéstörténeti bemutatását is adja 13 (3. kép). A legkorábbi időszakokból egészen a honfoglaláskorig visszamenőleg régészeti feltárások során Hajdú-Bihar megyében is szép számmal kerültek elő párta veretek. 14 Ezeket a fej díszeket aranyozott ezüstveretek és „sugaras díszítésű aranyozott bronz préselt kerek lemezek díszítették". 15 A középkori és a később viselt leánypárták díszei azonban nem ezeknek a korai pártáknak voltak egyenes folytatói, bár a veretdíszek elszórtan még a későbbi századokban is fel-felbukkantak 16 (4a kép, Ab ábra). A XIV—XV. század során folyamatosan jöttek létre a csak a pártákrajellemző, sajátos díszítmények. Ez időszak ismert pártatípusainak egyik legszélesebb körű feltárását Bálint Alajosvégezte el a kaszaperi középkori templom, temető és egyéb ásatásai során. 17 Több helyről is előkerült a textillel bevont növényi háncs pártakoszorúra varrt spiráldtszítmény. 18 A bronz-, ezüstözött bronz- és ezüsthuzalból sodrott spirálokból különböző virágformákat alakítottak ki — általában három- vagy négyszirmúakat, lóhereszerű motívumokat —, amiket cérnával rögzítettek rá az alapra (lásd a 3. kép 8. sora). A fennmaradt emlékanyagban általában 5, illetve 7 motívum váltakozik a pártákon. A spiráldíszek közé elszórtan, szabálytalan elrendezésben bronzragyogókat és fiittereket is varrtak. Szabó Kálmán a fülöpszállási Kerekegyházán feltárt XVI. századi női sírokban „erős, sodronyszerú fémdrótból készült ötszirmű virágformákat" talált, melyeknek közepébe és szirmaiba apró fehér és kék színű gyöngyöket varrtak. 19 Ezek a motívumok tovább gazdagodva mintegy kiinduló alapjai voltak a 11 Dombay i. m. 71—72. 12 Régi Magyar öltözködés... 46 13 Szabói, m. 59. 14 Az említett feltárásokat M. Nepper Ibolya régész végezte Sárrétudvari-Hízóföld és PüspökladányEperjesvölgy területeken. 15 M. Nepper Ibolya: In: Etelközből a Kárpát-medencébe. A honfoglalók legújabb leletei, In: Katalógus a Déri Múzeum és a Herman Ottó Múzeum kiállításához. (Debrecen, 1990) 25 16 V. Ember Mária: XVI—XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból. In : Folia Archaeologica XIX. (Budapest, 1968) 151—181., 168.; Somogyvár-Kapuvárhegy feltárásából Bakayné Perjés Judit: Három középkori fejdísz restaurálása In: Múzeumi műtárgyvédelem 10. (Budapest, 1982) 19—39., 27 ; megtalálható az áttört mintás veretdísz, továbbá a Dobozi temető anyagában is, melynek leletei az 1600—1700-as évekre datálhatok. 17 — Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető, In: Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből XIV. (Szerk.: Banner János, Szeged, 1938) 138-190. — Bálint Alajos: Makó-Mezőkopácsi középkori temető sírleletei között, In: Dolgozatok XII. 1936. 226-227. 18 — A kaszaperi középkori temető és a XVI. századi fülöpszállási kerekegyházi feltárásokból (Bálint Alajos: Dolgozatok XIV. 144—145.) — A Somogyvár-Kapuvárhegy ásatása során, melynek feltárási és restaurálási munkálatairól ad részletes leírást Bakayné Perjés Judit i. m. 22—26. 19 Szabó: Az alföldi magyar nép... 60.