Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

P. Szalay Emőke: Tiszafüredi kerámia a Déri Múzeumban

29. kép. Kulacs, 1846 A díszedényként számon tartott kulacsok bor és pálinka tartására szolgáltak. Általában négy lábon álló, oldalain a szíj befűzésére szolgáló fülekkel ellátott edényeknek formailag három típusa különíthető el: tányér-, perec- és hordókulacsok, amelyek közül a Déri Műzeum gyűjteményében Tiszafüredről három kulacs azonosítható. Bár egyiken sincs semmi konkrét utalás a készítési helyre, a már ismert tiszafüredi kulacsok elemzése alapján levonható megállapítások révén kíséreljük meg meghatározni őket. Egyik ilyen sajátossságnak tekinthetjük, hogy a tiszafüredi kulacsoknak, szemben más közép-tiszai és alföldi központok edényeivel, egy pár szíjtartó fülük van, amely viszonylag magasan helyezkedik el. Másik jellegzetességnek tekinthetjük, hogy a kulacsok elő- és hátlapját többszörös csíkozás szegélyezi, illetve tagolja. E jellegzetességek alapján soroljuk ide azt az 1846-os évszámot viselő kulacsot, amely a jelenleg ismert 60 Domanovszky György 1968. 20. Igaz Mária—Kresz Mária 1965. 116. Néprajzi Lexikon III. 1980. 346-347.