Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében
Az ünnep rangját emelték azzal is, hogy a gyermekeknek a hiányzó új cipőt, ruhát húsvétra vették meg, hogy az ünnepek alatt viselhessék azokat először. Az ünnepi előkészületek alatt a ház körüli jószágok körüli takarítás a férfiakat is lefoglalja, ezért a nagy héten nem szívesen mennek a határ távolabbi pontjára. Nyíracsádon, ha az idő is úgy engedi, nagyhéten vetik el a krumplit a kertekben. Kitakarítják az istállót, ólakat és előkészítik a takarmányt a jószág számára az ünnep idejére. A takarítást, meszelést, nagymosást a nagyhét első két napján, hétfőn és kedden általában minden háznál elvégzik napjainkban is, csak a munkába járó asszonyok kivételek ez alól, az idősebbek, mivel jobban ráérnek, még a nagyhét előtt kimeszelnek. Nagycsütörtökön az aznapra jutó munkákat lehetőség szerint még délelőtt elvégzik, mert este szép számmal összegyűlnek már a templomban. Este hatkor kezdődik a kínszenvedési szertartás (Nyírábrány), ezen tizenkétszer olvassa fel a pap az evangéliumot, minden evangélium után harangoznk, a szertartás végén elnémulnak a harangok és ettől kezdve a feltámadási îàkereplôt (Nyírábrány), kerepcét (Nyíracsád) használnak. Nyíracsádon a templomi csengő helyett is fakerepcét használnak a templomban, a harangszó helyett pedig a toronyban elhelyezett forgatható fakerepcét szólaltatja meg a harangozó. Hajdúdorogon ezt kótálásnak nevezik. 15 Nagypéntek a görög katolikus hagyományok szerint gyásznap, szigorú böjtöt tartanak, semmiféle nagyobb munkát nem végeznek ezen a napon. A nagypénteki fürösztéssel, mosdással kapcsolatos hiedelmek Nyíracsádon már nagyon elhalványodtak. A legidősebb, 60-70 év közötti generáció tagjai is csak hallottak róla — hogy nagypénteken meg kell a gyerekeket mosdatni a kútnál, a magyarázat szerint azért, mert a holló is akkor füröszti a fiát —, de ők maguk, s szüleik sem gyakorolták ezt a szokást. Nagyobb munkát sem a ház körül, sem a határban nem szoktak végezni nagypénteken. Budaábrányban tilos nagypénteken mosni, varrni. Nyíracsádon a másnapi főzés kellékeit, a sonkát és a savanyú káposztát beáztatják, de egyéb munkát nem végeznek, készülődnek a templomba, előkészítik, kivasalják az ünneplő ruhákat. Korábban, az 1940-es évek végéig általános szokás volt, hogy az arra szánt malacokat nagypénteken herélték ki. A falun belül általában mindig került olyan ember, aki megcsinálta ezt. A magyarázat szerint, ha nagypénteken végezték el a herélést, akkor mindig jól sikerült, nem betegedett meg az állat. Hajdúdorogon még az 1950-es években is szokásban volt, hogy a bárányokat nagypénteken herélték ki, a juhászok maguk végezték el. Újabban már nem várják meg ezt a napot a heréléssel, inkább a fiatal bárányokat értékesítik. A hívő görög katolikusok napjainkban is szigorú böjtöt tartanak nagypénteken. Hagyományos előírása az e napi böjtnek, hogy lehetőség szerint semmiféle főtt ételt ne fogyasszanak. 16 Nyíracsádon és Hajdúdorogon is általános szokás volt az 1940-es évek végéig, hogy nagypénteken az udvaron raktak tüzet és tengerit pattogtattak drótrostában a tűz fölé tartva. Termeltek kifejezetten erre a célra pattogatni való tengerit, ennek takaróleveleit nem távolították el, elkülönítve tárolták, a padláson a kakasülőre kötötték fel. Pattogón és egy kis teán, vagy almán kívül mást egész nap nem ettek. Azok az asszonyok, akik egész nap otthon tartózkodtak, általában délig nem ettek semmit. A munkába járókkal kivételt tettek, Nyíracsádon pergelt tésztalevest, sós vízben főtt 15 Barna Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. (Budapest, 1979) 88. lásd még: Mezősi József: Húsvéti pászkaszentelés Hajdúdorogon = Honismeret 1990. 2—3. 105—108, 107. 16 Barna i. m. 87.
