Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében

Vajda Mária A TISZÁVAL KAPCSOLATOS NÉPI HIEDELMEK EGY TISZA MENTI FALU KÖZÖSSÉGÉBEN A víz fontos szerepet játszik az emberek életében. Igyekeztek mindig oda települni, ahol a közelben természetes vízforrás volt. Nem célunk és feladatunk a víz gazdaságnéprajzi szempontú hasznosításának vizsgálata,

1 csupán a népi hitvilág felőli megközelítésre vállalkoztunk. A víz mint a néphit egyik őseleme, a maga titokzatosságával, kiszámíthatatlanságával, nélkülözhetetlenségével — a mágikus és szimbolikus varázsló cselekvésekben, népi gyógyászatban, a természetfeletti erejű személyekkel, a természetfeletti lényekkel kapcsolatos hiedelmekben igen nagy szerepet játszik.

2 Jelen tanulmány célja, hogy egy Tisza menti település, Tiszacsege lakóinak a Tiszához kapcsolódó népi hiedelmeit, szokásait bemutassa, utalván más közösségekből való analógiákra és eltérésekre is. Tiszacsege a mai Hajdú-Bihar megye északnyugati csücskében, a Tisza mellett fekszik, határához tartozik a hortobágyi puszta egy darabja is. Nyugatról a Tisza választja el a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ároktő és Tiszadorogma községektől. Északkeletről Újszentmargitával, délről Telekháza, illetve Egyek községekkel határos. Közigazgatásilag kezdettől Szabolcs vármegyéhez tartozott. Csak 1876. szeptember l-jével került Hajdú vármegyéhez. Területe a századforduló táján 23 520 kat. hold, lakóinak száma: 4121 fő,

3 1990-ben pedig 5022 fő.

4 Döntő többsége református vallású. A XVIII. század végéig a faluban és a hozzá tartozó tanyákon is kizárólag református felekezethez tartozó lakosokat találhatunk. Ám az 1812-ben tartott eklézsiagyűlés jegyzőkönyvében már az olvasható, „hogy a Mlgos Földes Uraságok Szolgálattyára a különböző Vallásúak Szaporodnak. Ezeken kívül itten Határunkban ugyan azok Árendás földeket bírnak."

5 Annak ellenére, hogy a szomszédos települések — az 1769—1774 között rekatolizált — Egyek és a hajdúktól 1717-ben visszanyert és színtiszta római katolikus faluvá alakult Polgár erős egyházzal rendelkeztek, Csegén viszonylag későn, 1940-ben lett plébániájuk a római katolikusoknak.

6 1 Az idevonatkozó szakirodalom ismertetése sem feladatunk. Csupán utalunk rá, legutóbb Dankó lm re: Vízgazdálkodásunk népi alapjai I. című tanulmánya ad összefoglaló elemzést Debrecen környékére vonatkozóan. Déri Múzeum Évkönyve 1988. (Debrecen, 1990) 207—225., Tiszacsege környékére Ld. BencsikJ., 1973. 111—124., Gunda Béla: Ősi gyűjtögető tevékenység a mocsárvilágban. In: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve II. (Hajdúböszörmény, 1975) 169—175. 2 A teljesség igénye nélkül Ld. Ipolyi A., 1987. 100-208.; KandraK., 1897.; Kovács J., 1901.; Róheim G., 1990.; SzendreyZs., 1938/a. 37.; Szendrey Zs., 1938/b. 266-269.; SzendreyZs., 1940. 352-360.; Babus J., 1959. 95-98.; Kapczár R., 1978. 61-72.; Bálint S., 1980.; Dömötör T., 1981. 3 A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára (Bp., 1907) 1049. 4 Hajdú-Bihar megyei Statisztikai Évkönyv 1990. (Debrecen, 1991) 245, 65. Központi Statisztikai Hivatal 1990. 5 Bencsik J., 1988. 5.; Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) szerint 1740 református, 11 katolikus, 13 evangélikus, 13 zsidó lakosa van Tiszacsegének ; Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye. (Szerk.: Csobán Endre) (Bp., 1940) VII. rész 12. szerint a település csaknem 80%-a református vallású. 6 BencsikJ., 1988. 5.